És akkor…

2013.05.28.

ПЯТЬ

Szombaton úgy döntöttem, nem megyek be az irodába, nem érdekel, de azért nem buszozok be, meg vissza, hogy megnézzem ki írt és mit. Persze jött is a telefon, de nem vettem fel. Mondjuk úgy, nem vettem észre. Amúgy meg nem tudtam volna visszahívni őket, mert mint utólag kiderült, nem volt pénz a kártyámon…

Ismét mentünk konditerembe, de a tervezett szombat helyett vasárnap. Gyalog indultunk neki a végtelen útnak (végtelen, értsd: 10 perc :D). Egy gyorsforgalmi út túloldalán van az konditerem, a Moszkovszkij Proszpekt komplexum alagsorában. Szóval a felüljárón szépen átmentünk, pontosabban fel-le lifteztünk, mert ugye lift is van. Amint közelítünk a bejárat fele, szokás szerint vizslatom a parkoló autókat. És akkor gyökeret vert a lábam: No neeeee! A parkolóban ugyanis egy Dodge Challenger állt. Egy igazi, Dodge Challenger! Annyira vártam, annyira reméltem, hogy itt is lesz, és ím! Sajnos a tulaj bent ült, és társalgott vkivel. Mondtam Szásának, sétáljunk egy kört, arrafelé. Őt az ilyenek nem érdeklik, meg egyfolytában óvatosságra int, de nálam már csak az adrenalin dolgozott. Közelebb érve láttam, hogy egy 2011 utáni modellhez van szerencsém, nem volt ugyanis Dodge jel az elején. Kicsit várakoztam a bejáratnál, tisztes távolságot tartva, hátha a tulaj elmegy. És lement. No, akkor léptem akcióba én! Hiába is mondja Szása, mások is fotózták, nemhiába, egy Challenger mégiscsak egy Challenger! Itthon kiderítettem, V6 modell, de a forma, és a szín… Jó ízlésre vall, no!

ЧЕТЫРЕ

Hétfő és ráadásul az irodában… 10-től du 6-ig. Ez már önmagában is totál KO. Sztem éreznek vmit, mert külön ráhatás nélkül kiállították a meghívólevelet, igaz rengeteg munkám volt bent aznap. Minden „piszkos” melót nekem adtak, sok eltolt, figyelmetlenségből, hanyagságból eredő dolgot kellett rendesen megcsinálnom. Azért az jellemző, hogy most, a nyári táborok előestéjén tűnt fel nekik, hogy a meghívók, amiket megírtam, és ők átnéztek, nem jók. Ugyanis rossz mintát adtak, én meg ugye aszerint dolgoztam. Nyilván rendesen átnézték ezekszerint… De én már tudtam, nem lesz ez így sokáig…

ТРИ

Szásával beszéltem a hétvégén, és szóba került, hogy Szabina megkapta a munkát Moszkvában, tehát biztos, hogy elhagyja Voronyezst. Lesz búcsú buli is, de én akkor már nem leszek itt. Javasoltam neki hát, hogy hétfőn csatlakozzunk hozzájuk, ti. estére terveztek egy kis összejövetelt az egyik étteremben. Nyilván nem állít oda az ember üres kézzel, rövid tanakodás után úgy döntöttünk, virágot viszünk neki, velem akkor találkozik utoljára; megeshet, hogy soha nem látom már. Miközben az egyik trafikban a virágárus csinálta a csokrot, Szásával beszélgettünk a virághelyzetről. Mondott két sokkoló dolgot. Kérdeztem, milyen virágot szerethet Szabina – Szása jobban ismeri, mint és –, mire ő: tökmindegy, életében alig kapott virágot vkitől is. A másik meg már szinte szánalmas, bár egyszerre elgondolkoztató: amikor Szása Angliában volt egyik évben, a vendéglátójának (nő) virágot vitt, mire a csaj elbőgte magát, hogy soha senkitől sem kapott virágot. Nesze neked nagy feminizmus! Amúgy meg nem értem, mit sír a szájuk, ezt akarták, nem? Mindenesetre az orosz nők köszönik szépen, jól megvannak minden emancipációs hülyeség nélkül is, és igen, szeretnek virágot kapni – és persze kapnak is, aminek nagyon tudnak örülni. (Először kicsit furcsa, de könnyen megszokható utcakép a sok virággal rohangáló nő nap, mint nap.)

Szabina egyénként láthatóan nagyon örült a virágnak. Ő tipikusan a nyugati társadalmak áldozata (az ilyet egy kicsit sajnálom azért), talán ezért is keresi itt a boldogságot, Oroszhonban…

ДВА

Miközben hazafelé mentünk, ill. vártunk a buszra, beszélgettünk Szásával. Oroszország, és az itteni élet volt a téma. Sok dolog érdekelt ezzel kapcsolatban, de direkt nem akartam megkérdezni tőle. Főleg az anyagi dolgokat. De most megtudtam ezt-azt. Ami sokkoló volt: a rezsi. Azt eddig is tudtam, hiszen láttam, hogy a közüzemi díjak nem túl magasak – elég csak Szása mérhetetlen, és nekem mát pazarlónak tűnő víz-felhasználására gondolni. Lakásának téli rezsije – mindent beleszámítva, a víztől kezdve az internetig – írd és mond 6000 Rubel (kb. 42 000 HuF), de úgy, hogy aztán nem spórol se a vízzel, se a fűtéssel se semmivel. Ugyanez nyáron 3000 Rubel. Mindegyik maximum érték… Elgondolkodtató. Az meg főleg, hogy a szegény, bizonyos jövedelemkategória alatti családok rezsijének felét az állam/város átvállalja. Az átlagjövedelem ugyanakkor Voronyezsben 20 000 Rubel; például egy virágboltos alkalmazott 15-20 körül kap kézhez.

Alighanem rossz helyen keressük a jóléti államokat a térképen…

ОДИН

Hát ami ma a munkahelyen volt, az kritikán aluli! Az hagyján, hogy munka volt megint rogyásig. Ezzel nem is lenne baj. De azzal már igencsak, hogy megint a legalja került hozzám. Az ott uralkodó fejetlenségre jellemző, hogy Maria mondta, hogy a nagynehezen átnézett meghívólevélben a latin betűs nevek cirillre történő átírásakor vétettem egy-két hibát. Mondtam neki, hogy sztem ez nem hiba, mert Milana meg így mondta. Erre odajött az is, és jól összevesztek, én meg visszadugtam a fülhallgatót a fülembe, és hallgattam tovább a Szektor Gaza-t. Ők persze úgy számolnak, hogy én még holnap bemegyek, de tévednek. Innentől nincs amivel sakkban tarthatnak! A játék nekik végetért…

Ma amúgy volt egy kirakodóvásár-féle a székesegyház udvarában. Valami vallásos ünnep lehet, de sajnos Szása sem tudta, minek a napja van ma. Mindenesetre jó volt elmenni, mert rengeteg finomság, húsok, saláták, sütemények, befőttek stb. voltak ott bagatell áron. A kedvencem az aszaltgyümölccsel, apróra vágott savanyú és édes almával, bogyósgyümölcssel meg még ki tudja mivel töltött palacsinta volt. Vettem belőle rendesen, de nem ettem meg, hazahoztam, hogy Szása is ehessen belőle.

Most egy jó ideig nem lesz bejegyzés, mert Omega koncert, utána meg haza, végre HAZA!

És akkor nincs más hátra, holnap reggel felkelés, irány Moszkva!

СТАРТ!!!

Amiről nem cikkezik a fősodratú média...

 Vlagyimir Putyin beszéde, melyet öt percen át tartó álló-tapssal fogadtak a Duma politikusai.

"Oroszországban oroszok élnek. Ha bármely kisebbség, bárhonnan, Oroszországban akar élni, itt dolgozni és Oroszországban lenni, beszélnie kell oroszul, és tiszteletben kell tartaniuk az orosz törvényeket. Ha inkább más törvényeket, tisztelnek akkor azt tanácsoljuk nekik, hogy menjen azokra a helyekre, ahol ez az állami jog. Oroszországnak nem kellenek ezek a kisebbségek. Ezeknek a kisebbségeknek kell Oroszország, és nem adunk nekik kiváltságokat, ne próbálják megváltoztatni a törvényeinket, hogy illeszkedjen az ő vágyakhoz, nem számít, mennyire hangosan kiabálnak "hátrányos megkülönböztetést". Jobb, ha tanulunk az öngyilkossági statisztikákból Amerikában, Angliában, Hollandiában és Franciaországban, ha túl akarjunk élni, mint nemzet. Az orosz szokások és hagyományok nem kompatibilisek sok kisebbség primitív kultúrájával. Ez a tiszteletreméltó törvényhozó testület, az új törvények megalkotásánál, az Orosz nemzeti értékeket kell szem előtt tartania, megjegyezve, hogy a kisebbségek, akik ide jönnek nem oroszok!"

Tessék csak az "orosz" szó helyére a "magyar" szót helyettesíteni!? Ugye, milyen hihetetlen?!

Azon a fejlett(nek hazudott; valójában eltunyult, elkényelmesedett) nyugaton nagyon messze kerültünk a normálistól...

Legenda vagyok

2013.05.24.

Tegnapelőtt Szásával konditerembe mentünk, de mondtam neki, hogy korábban menjünk haza, mert lesz egy fordításom németre, ami ugyan nem tűnik – látatlanban – nehéznek, de…

Hazaérve, bekapcsoltam Victort, meg is jött az emil. Oroszul. Húúú, gyerekek, szeretik a perecet… Valamit nagyon benéztem, mert úgy gondoltam, hogy a szöveg angol lesz, és azt kell majd németre fordítani. Visszaolvasva Ira – akiről azóta sem tudom kiféle, miféle, ke…, őőő :D – SMS-ét valóban nem írta egy szóval sem, hogy angolul lesz a szöveg. Jóvanna! „Quandoque bonus dormitat Homerus.” Mondanom se kell, konditerem után hullafáradtan fordítani… És ráadásul éjfélig be kellett fejezzem. Akkor hát adjunk az érzésnek! Nos, így sem fordítottam még soha: felolvastam a szöveget hangosan, Szása nyomta szinkronban angolra, én meg egyből németre. Ha két nyelvész összekerül… :D (Meg is lepődött, hogy ilyen gyorsan is tudok fordítani; hát hogyafenébe ne!)

Így aztán gyorsan végeztem vele. Amúgy nem volt túl nehéz. Elküldtem az ismeretlen Irának, majd írtam neki SMS-t is, biztos ami biztos. Viszont itt már cselhez folyamodtam, kértem Szását, írjunk (írjon) már vmi olyat, ami meglehetősen kétértelmű, de nem sértő, inkább vicces, ti. arról eddig szó sem volt, hogy mi lesz a „fizetségem”. Írt is egy jópofa levelet. Másnap kaptam egy köszönő SMS-t, majd később egy emilt, melyben az ismeretlen Ira, hálásan megköszönte a fordítást – mint kiderült a diplomadolgozata része – és ezt írta: kérhetek bármit – az ésszerűség határain belül. A poén azonban nem ez! Utóiratban megdicsérte az orosztudásom, konkrétan ezt írta: kiváló az orosztudásod. Megmutattam Szásának, és gratuláltam neki; „Szása, te úgy beszélsz oroszul, mintha anyanyelvű lennél!” :D

Kicsivel rá Szása mondja, hogy felhívta Olga az angolklubból – igen, tudom, ki ő! ;) – beszélgettek, és szóba kerültem. Szása szerint már fogalom lettem. Ugyanis az Interakciját az esetek többségében úgy ítélik meg, mint én, tudják miféle banda, ebbe a képbe pontosan beleillik Lukas is, már ha feltűnik... Viszont rebesgetik, hogy van ott egy magyar srác, aki jól beszél németül, angolul és oroszul is. Hát, amikor Szása ezt mondta, nagy büszkeséggel töltött el! És nem amiatt, mert engem dicsértek. Hanem mert egy magyart dicsértek! Ezt kint létem alatt mindig is szemelőtt tartottam, hogy itt nem én vagyok csak, hanem velem van egy kis darabka Magyarország is. Nem csak magamat képviselem, hanem a magyarságot is. CSAKAZÉRTIS!!! Azért különösen fontos ez nekem, mert ezek az oroszok, akik a háború óta először találkoznak magyarral, elsőnek pozitív képet kell, hogy kapjanak. Ez egy misszió, nem könnyű, de megéri!

Az oroszoknak egyébként már csak egy esélye lesz velem az angolklubban találkozni, ha úgy tetszik találkozni egy „legendával”, mert holnap – szombaton – lesz az utolsó angolklub. Ez persze nem baj, jó az, ha az efféle dolgok kicsit a misztikum ködébe vesznek…

U.I.: Amúgy egész jól, már-már anyanyelvi szinten tudok magyarul is, nem? :D

Pénzmosás – avagy Szása sem tiszta

2013.05.23.

 

Az ugye köztudott tény, hogy az orosz gazdaság szerves részét teszi ki a feketegazdaság. Ide tartozik a korrupciótól kezdve sok minden. Valahogy azt hittem Szása kivétel, de rájöttem ő sem az. Elvégre orosz. Viszont a módszere egyedi!

A történet valahol ott kezdődik, hogy múlt hét szombaton befejezte a tolmácsolást, aminek érdekessége, hogy amikor a francia tolmácsok meglátták, mit kell fordítani, tolmácsolni, sorra adták vissza a munkát. Szása persze elvállalta, bár láttam, izzad vele ő is. A munkáról túl sokat nem tudok, csak annyit, hogy jól megfizették érte. A nehéz hét lezárásaként elmentünk egyik alkalmi tolmácskollégájával megünnepelni, hogy vége a „meccsnek”. Mivel nőnemű volt az illető, úgy illett, hogy mi fizetünk, így is tettünk. Másnap Szása felvetette, ideje lenne mosni, mert lassan nyakunkig ér a szennyes. (Legutóbb, mikor Galja itt járt, meg is jegyezte, mire kórusban mondtuk neki: bazz, ez egy férfilakás!!!:)) Kb. egy fél óra múlva, mikor békésen nézem, nézném az autósműsort, beront Szása, és kérdezi, nem láttam-e a 4000 Rubelét. Őőőő, a mosógépben nézted? :D Rohan be a fürdőszobába, nézi, hát igen. Az az ing éppen bent van és kavarog a szép mosószeres vízben. Rohantam én is, de a szótárért, megnézni, mi az a pénzmosás oroszul! Szótár gyorsan felüt, pé-pé-pénz-pénzmosás, ez az! Отмывание денег. Nagyszerű! Nagy büszkén mondtam is Szásának, immáron te is részese lettél az orosz feketegazdaságnak, igaz a pénzmosás egyik – bár kétségtelenül legális és „tiszta” – módját választottad. Szavaim nem hatották meg, csak ott ült kiábrándult arccal a fürdőkád szélén és bámulta a körbe-körbe forgó dobot, benne a 4000 Rubellal. Az az arc minden pénzt megért! :) Próbálta kikapcsolni a mosógépet, ami ugyan sikerült is, de akkorra már a biztonsági zár nem engedte kinyitni az ajtót. Azért csak megpróbálta – persze minden eredmény nélkül. Épkézláb ötlete megint csak nekem volt, mondtam neki, megvan-e a mosógép kezelési kézikönyve. Valahol biztos, de Murphy jól eldugta, nyilván nem találtuk meg. Következő ötletem az volt, hogy tán ki kellene húzni a konnektorból. Ki is húzta, nyitná ki, nem lehet. Tudtam én, hogy mi a „hiba”, de nem szóltam neki – aljas dolog, tudom, de az a kétségbeesett arc olyan vicces volt, hogy alig álltam meg röhögés nélkül. Mondtam neki, hogy semmi pánik. Kirohant, hogy csak meglesz az a fránya kezelési kézikönyv, mire odaléptem a mosógéphez, és egy laza mozdulattal kinyitottam az ajtaját. Csak várni kellett (volna) egy kicsit. Szása halálmegvető bátorsággal vetette magát a láthatóan forró ingekre és vágta be őket a fürdőkádba. Engedte rájuk bőven a hideg vizet. És kereste közben az immáron tisztára mosott Rubelt. Viszont csak két ezrest és két százast talált. Nocsak? Aztán eszébe jutott, hogy ugye volt az a meghívás, így csak a két ezer és a két százrubelest tette ki az ablak párkányára száradni – akkurátusan. Miután megszáradtak lett kétezer-kétszáz ropogós Rubelje – újra…

Tudtam én, hogy ő sem tiszta! :D

Pillanattöredékek, emlékképek Voronyezsből

2013.05.22.

Az orosz ásványvíz

A megvételkor finom, másnap tűrhető, viszont harmadnap pocsék az íze. Több fajtát kipróbáltam már, de mindegyiknél azonos volt a tapasztalat. Nem értem…

Tudnak élni…

Nem tudom, hogy csinálják, de az oroszok tudnak élni.

Sétálok haza minap, sietek, mert újra lóg az eső lába, már csepeg is. Tegnap is megáztam. Nem is kicsit. (Victor megúszta – szerencsére. Jó ez a HP-s laptop-táska.) A közelben van egy autómosó, eddig fel sem tűnt, hogy csajok mossák a verdákat. (G. elgondolkodik: ha most meglenne a 300C Hemi, elvinném mosatni, de előtte kötelezően meghörgetni egy kicsit, váááá…) Most nincs munkájuk, mit lehet hát tenni? A világ más tájain ilyenkor leülnek egy székre és várják a csodát. Nem így az oroszok! Valahonnan előkerült egy strandlabda és azzal labdáztak bent. Láthatóan élvezték a dolgot, eszük ágában sem volt abbahagyni, pedig már egy perce bámultam őket. Nem kifejezetten szép lányok voltak. Esik az eső, a fenébe is…

Hajó? Autó?

Mostanában érdekesen alakul errefelé az időjárás. Napközben kellemes 20+ fokok vannak, de minden nap este 5-6-7 fele megjön az eső, ami rendszerint békésen esik. Nem így tegnap. A világos égen először csak sötét árnyak jelentek meg, távol. Aztán kivált belőlük egy dühös, sötétszürke kos, és tolta, rombolta maga előtt a békés fehér felhőket. Nyomában hatalmas zivatar, de csak tört előre, szórva magából a villámokat. Olyan heves zivatar támadt, hogy az előttünk lévő út folyóvá vált. Az autók, mint hajók tolták maguk előtt a vizet. Voltak persze kivételek is. Egyre inkább meggyőződésem, hogy az orosz körülményekhez legjobban a Jeep Grand Cherokee felel meg, mint autó. Nagy, magas a hasa, összkerekes, de megbízható és igénytelen fajta, és V8 természetesen. Sok futkos belőlük errefelé, tegnap is röhögve szelte a vizet, sztem a tulaj még élvezte is, elvégre erre tervezték az autót.

Életérzés – korlátok nélkül

A BMW-s minden, Lajtától keletre elterülő területen külön állatfaj. A szó jó és rossz értelmében is. Nincs ez másképp’ itt sem. Itt ezúttal a jók reprezentálják a márkát. Azt, amiről valójában szól(nia kellene). Sétálok tegnap fel a Petrovszkij Passzázshoz, pontosabban a buszmegállóhoz. Eléggé lejt/emelkedik az út errefelé. Hallom, mögülem közelít a V8 bestia. BMW X5 V8. Tuti levették a középdobot róla, mert még messze járt, de szólt a mennyei V8. Aztán az emelkedő aljára érve padlógáz! Vááá. És igaza van. Ezért vette, hajtsa is!

Más: állok ma a buszmegállóban. Két sáv – elvileg. Oroszhonban ezt rugalmasan értelmezik. Már messziről kiszúrom, egy E39-es BMW jön. Hangja alapján automata. Az is! 525i. Az E39 szériát amúgy is a legjobb BMW-nek tartom, bár tudom, ez erősen szubjektív. De hogy megbízható konstrukció, az tény. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az itteni BMW-k legalább felét ez a széria teszi ki. Sok az automata, ami feltételezi, hogy erősebb változatok. A benga olcsó, a verda strapabíró, van megjelenése – igazuk van!

Egy találkozó utánérzése

Kb. egy hete jutott eszembe, hogy még februárban írtam egy rövidke cikket a V8cars.hu-ra, ha úgy tetszik helyzetjelentést az itteni amerikai autós helyzetről. Már akkor jeleztem, hogy valószínűleg lesz, lennie kell valamilyen amerikai autós találkozónak itt, mert sok a vas, és az oroszok amúgy is szeretik az efféle bulikat. Mivel megjött a jó idő, szemlátomást több – télen alvó – vas került elő. A gondolatot tett követte, nekiálltam keresni amerikai autós klubokat errefelé. Sajnos nehezen ment a keresgélés, igazából csak autósboltokat találtam. Írtam nekik is, válaszoltak is, de ők – érthetően – nem sok ilyen rendezvényről tudtak. Aztán találtam egy videót a YT-on. „Krájzler klub Voronyezs”. Nocsak?! Jobb ötletem nem lévén írtam a videó feltöltőjének, aki szinte azonnal válaszolt is. Válasza szinte sokkolt: ha jövök, külön nekem szerveznek egy találkozót. Válaszoltam neki ízibe’, hogy már itt vagyok, de június 17-ig nem biztos, hogy belefér. Amúgy tipikus autómániás ő is, abból a pár sorból is világosan kiderült. Egyből eszembe jutott a tavalyi BMW-találkozó. A találkozó vége felé jött pár újabb BMW és legnagyobb meglepetésre oroszok voltak. Mint kiderült, éppen egy Európát átszelő túra során ejtették útba a márkatársak rendezvényét. Szép gesztus! Az meg pláne, hogy – tipikus orosz módon – ajándékot is hoztak a magyar BMW-fanoknak. Magatartásuk, barátságos hozzáállásuk még engem is meglepett, pedig én akkor már tudtam, hogy (m)ilyenek az oroszok. Ugyanez az érzés fogott el most is. Kaptam számos linket, kontaktot is. Jól indul hát a nyár!

Ha egyszer a nyelvész szagot fog…

Tegnap oroszon Jelena mondott egy érdekes szót. „beszedovaty” (беседовать). Kísértetiesen hasonlít a mi beszéd szavunkra, ami nem meglepő, hiszen kb. ugyanazt jelenti. Azt nem tudom, melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás, de nagyon érdekelne, hogy az oroszból került át a magyarba ez a szó, vagy fordítva. Próbáltam utánajárni – nem sok sikerrel. Olvasóim között bizonyára akad pár mindenre elszánt szlavisztikás, vagy profi orosz-magyar/magyar-orosz fordító, nyelvész, aki tudja, írja meg hát! Előre is köszönöm! (Ilyen dolog is csak engem foglalkoztathat, de hát ez van…)

Az ismeretlen hívó

Hívott egy szám napközben többször is. Ismeretlen számot otthon sem szokásom felvenni, itt meg aztán pláne nem. Általában a sárkányok egyike szokott az irodai számon hívni, ezt elvből nem veszem fel. A gond csak az volt, hogy az irodában ültem… Tiszta paranoia, de azért csak odanéztem a telefonhoz (tőlem kb. egy méterre, igaz a hátam mögött), hátha vmelyik vicces kedvében van. Aztán az ismeretlen ismerős írt SMS-t is. Állítólag Ira az angolklubból. Nem tudom, ki szed erősebb szert, de nekem semmilyen Ira nem dereng az angolklubból. Viszont engem keresett, nem hinném, hogy túl sok Gergő van errefelé, aki angolból tud németre fordítani. Megírtam neki a kötelezőket: mit, mikorra stb. Egy sporttal kapcsolatos rövidke szöveget kellene lefordítani holnap reggelre. Aham. Sztem Ira egyetemista és holnap ZH lesz.

A holland kotta meséje

Nem kötelező elhinni, az igazat megvallva, ha nekem mesélnék, én se hinném el. Történt, hogy Szása szokás szerint bekapcsolta a TV-t, de most legalább nézte is, mégpedig az Eurovíziós dalfesztivált. Nagyon tetszett neki a holland leányzó éneke. Engem és Galinát azonban nem érdekelnek az efféle majomparádék. Szása ezután nem bajlódott velünk, a továbbiakban egyedül nézte. :) De nem csak nézte, hanem írt is neki, kérve, küldje el a kottákat. És a holland elküldte neki. Tegnap nagy büszkén mutogatta is az új szerzeményeket. Azért a sikerhez sztem hozzájárult Szása angoltudása is, gondolom a csaj dobott egy hátast az igényes stílustól.