Pillanattöredékek, emlékképek Voronyezsből

2013.05.22.

Az orosz ásványvíz

A megvételkor finom, másnap tűrhető, viszont harmadnap pocsék az íze. Több fajtát kipróbáltam már, de mindegyiknél azonos volt a tapasztalat. Nem értem…

Tudnak élni…

Nem tudom, hogy csinálják, de az oroszok tudnak élni.

Sétálok haza minap, sietek, mert újra lóg az eső lába, már csepeg is. Tegnap is megáztam. Nem is kicsit. (Victor megúszta – szerencsére. Jó ez a HP-s laptop-táska.) A közelben van egy autómosó, eddig fel sem tűnt, hogy csajok mossák a verdákat. (G. elgondolkodik: ha most meglenne a 300C Hemi, elvinném mosatni, de előtte kötelezően meghörgetni egy kicsit, váááá…) Most nincs munkájuk, mit lehet hát tenni? A világ más tájain ilyenkor leülnek egy székre és várják a csodát. Nem így az oroszok! Valahonnan előkerült egy strandlabda és azzal labdáztak bent. Láthatóan élvezték a dolgot, eszük ágában sem volt abbahagyni, pedig már egy perce bámultam őket. Nem kifejezetten szép lányok voltak. Esik az eső, a fenébe is…

Hajó? Autó?

Mostanában érdekesen alakul errefelé az időjárás. Napközben kellemes 20+ fokok vannak, de minden nap este 5-6-7 fele megjön az eső, ami rendszerint békésen esik. Nem így tegnap. A világos égen először csak sötét árnyak jelentek meg, távol. Aztán kivált belőlük egy dühös, sötétszürke kos, és tolta, rombolta maga előtt a békés fehér felhőket. Nyomában hatalmas zivatar, de csak tört előre, szórva magából a villámokat. Olyan heves zivatar támadt, hogy az előttünk lévő út folyóvá vált. Az autók, mint hajók tolták maguk előtt a vizet. Voltak persze kivételek is. Egyre inkább meggyőződésem, hogy az orosz körülményekhez legjobban a Jeep Grand Cherokee felel meg, mint autó. Nagy, magas a hasa, összkerekes, de megbízható és igénytelen fajta, és V8 természetesen. Sok futkos belőlük errefelé, tegnap is röhögve szelte a vizet, sztem a tulaj még élvezte is, elvégre erre tervezték az autót.

Életérzés – korlátok nélkül

A BMW-s minden, Lajtától keletre elterülő területen külön állatfaj. A szó jó és rossz értelmében is. Nincs ez másképp’ itt sem. Itt ezúttal a jók reprezentálják a márkát. Azt, amiről valójában szól(nia kellene). Sétálok tegnap fel a Petrovszkij Passzázshoz, pontosabban a buszmegállóhoz. Eléggé lejt/emelkedik az út errefelé. Hallom, mögülem közelít a V8 bestia. BMW X5 V8. Tuti levették a középdobot róla, mert még messze járt, de szólt a mennyei V8. Aztán az emelkedő aljára érve padlógáz! Vááá. És igaza van. Ezért vette, hajtsa is!

Más: állok ma a buszmegállóban. Két sáv – elvileg. Oroszhonban ezt rugalmasan értelmezik. Már messziről kiszúrom, egy E39-es BMW jön. Hangja alapján automata. Az is! 525i. Az E39 szériát amúgy is a legjobb BMW-nek tartom, bár tudom, ez erősen szubjektív. De hogy megbízható konstrukció, az tény. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az itteni BMW-k legalább felét ez a széria teszi ki. Sok az automata, ami feltételezi, hogy erősebb változatok. A benga olcsó, a verda strapabíró, van megjelenése – igazuk van!

Egy találkozó utánérzése

Kb. egy hete jutott eszembe, hogy még februárban írtam egy rövidke cikket a V8cars.hu-ra, ha úgy tetszik helyzetjelentést az itteni amerikai autós helyzetről. Már akkor jeleztem, hogy valószínűleg lesz, lennie kell valamilyen amerikai autós találkozónak itt, mert sok a vas, és az oroszok amúgy is szeretik az efféle bulikat. Mivel megjött a jó idő, szemlátomást több – télen alvó – vas került elő. A gondolatot tett követte, nekiálltam keresni amerikai autós klubokat errefelé. Sajnos nehezen ment a keresgélés, igazából csak autósboltokat találtam. Írtam nekik is, válaszoltak is, de ők – érthetően – nem sok ilyen rendezvényről tudtak. Aztán találtam egy videót a YT-on. „Krájzler klub Voronyezs”. Nocsak?! Jobb ötletem nem lévén írtam a videó feltöltőjének, aki szinte azonnal válaszolt is. Válasza szinte sokkolt: ha jövök, külön nekem szerveznek egy találkozót. Válaszoltam neki ízibe’, hogy már itt vagyok, de június 17-ig nem biztos, hogy belefér. Amúgy tipikus autómániás ő is, abból a pár sorból is világosan kiderült. Egyből eszembe jutott a tavalyi BMW-találkozó. A találkozó vége felé jött pár újabb BMW és legnagyobb meglepetésre oroszok voltak. Mint kiderült, éppen egy Európát átszelő túra során ejtették útba a márkatársak rendezvényét. Szép gesztus! Az meg pláne, hogy – tipikus orosz módon – ajándékot is hoztak a magyar BMW-fanoknak. Magatartásuk, barátságos hozzáállásuk még engem is meglepett, pedig én akkor már tudtam, hogy (m)ilyenek az oroszok. Ugyanez az érzés fogott el most is. Kaptam számos linket, kontaktot is. Jól indul hát a nyár!

Ha egyszer a nyelvész szagot fog…

Tegnap oroszon Jelena mondott egy érdekes szót. „beszedovaty” (беседовать). Kísértetiesen hasonlít a mi beszéd szavunkra, ami nem meglepő, hiszen kb. ugyanazt jelenti. Azt nem tudom, melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás, de nagyon érdekelne, hogy az oroszból került át a magyarba ez a szó, vagy fordítva. Próbáltam utánajárni – nem sok sikerrel. Olvasóim között bizonyára akad pár mindenre elszánt szlavisztikás, vagy profi orosz-magyar/magyar-orosz fordító, nyelvész, aki tudja, írja meg hát! Előre is köszönöm! (Ilyen dolog is csak engem foglalkoztathat, de hát ez van…)

Az ismeretlen hívó

Hívott egy szám napközben többször is. Ismeretlen számot otthon sem szokásom felvenni, itt meg aztán pláne nem. Általában a sárkányok egyike szokott az irodai számon hívni, ezt elvből nem veszem fel. A gond csak az volt, hogy az irodában ültem… Tiszta paranoia, de azért csak odanéztem a telefonhoz (tőlem kb. egy méterre, igaz a hátam mögött), hátha vmelyik vicces kedvében van. Aztán az ismeretlen ismerős írt SMS-t is. Állítólag Ira az angolklubból. Nem tudom, ki szed erősebb szert, de nekem semmilyen Ira nem dereng az angolklubból. Viszont engem keresett, nem hinném, hogy túl sok Gergő van errefelé, aki angolból tud németre fordítani. Megírtam neki a kötelezőket: mit, mikorra stb. Egy sporttal kapcsolatos rövidke szöveget kellene lefordítani holnap reggelre. Aham. Sztem Ira egyetemista és holnap ZH lesz.

A holland kotta meséje

Nem kötelező elhinni, az igazat megvallva, ha nekem mesélnék, én se hinném el. Történt, hogy Szása szokás szerint bekapcsolta a TV-t, de most legalább nézte is, mégpedig az Eurovíziós dalfesztivált. Nagyon tetszett neki a holland leányzó éneke. Engem és Galinát azonban nem érdekelnek az efféle majomparádék. Szása ezután nem bajlódott velünk, a továbbiakban egyedül nézte. :) De nem csak nézte, hanem írt is neki, kérve, küldje el a kottákat. És a holland elküldte neki. Tegnap nagy büszkén mutogatta is az új szerzeményeket. Azért a sikerhez sztem hozzájárult Szása angoltudása is, gondolom a csaj dobott egy hátast az igényes stílustól.