2013.06.24.
A
héten voltam az irodában is, sőt, már visszajövetelem másnapján tiszteletemet
tettem, vártam a reakciót. Nem kis meglepetésemre azonban semmi. Gyanús is
volt, bár kétségeim nincsenek, hogy sátáni fajtájuk még próbálkozni fog, az
ördög sosem alszik. De én sem! Először arra gondoltam, hogy Maria nem kezd bele
egyedül a háborúba, megvárja a gonosz hókuszpókot is, aki szerencsére csak ma
tolta be képét az irodába; bárcsak ne tette volna, ahogy most kinéz, pffff…
Szásával beszélgetve kiderült viszont a nagy hallgatás valódi oka. Ugye az
előzményhez tartozik, hogy Szása nagyon felpaprikázta magát – nálam sokkalta
jobban – amikor olvasta Maria pofátlan üzenetét még a Seremetyevó reptéren,
hazautazásom előtt. Amikor otthon voltam történt, hogy elment vmi rendezvényre
– szokásától eltérően – és ott fültanúja volt, hogy Olga, nagyon kiborult.
Igazából egy jó kis vita kerekedett az egészből, ahol pro és kontra érvek
hangzottak el az Interakcijáról. Olga és Éva (ugye ő a másik magyar önkéntes)
egyértelműen a pártomon álltak, ami érthető is, mert ők valóban látják, hogy
bejárok, és csinálom a dolgom. Szásánál megint eldurrant vmi, és másnap
találkozót kért a két főgonosztól a Petrovszkij Passzázsban, de úgy, hogy ő
határozta meg a helyet, és az időpontot is. Sztem bent érezték, hogy rossz fába
– nagyon rosszba – vágták a fejszéjüket, mert Szása mondta, hogy megérkezésekor
Milana szinte remegett a bejáratnál, sorra szívva el a cigarettákat egymás
után. (Nem is tudtam, hogy bagózik…) Bent aztán szokás szerint Szása lemosta
őket és akaratlanul az orruk alá is dörzsölt, mert miután elmondta, amit
szeretett volna (a másik oldalról mély hallgatás, ill. bólogatás volt a
„válasz”) fizetés nélkül távozott. Nem így akarta, így otthon felhívta a
főgonoszt, hogy bocsi, de még az kért elnézést. Nem tudom mi hangzott ott el,
de a hatása érződik. Egyelőre. Mert a levegő továbbra is puskaporos, de nem
csak miattam. Érzem, hogy vmi nagyon nem kóser bent, mert a hókuszpókot alig
látni – szerencsére – Maria intéz mindent, de néha még vele is
összeszólalkozik, Olgával meg egyre gyakrabban. Ő érdekes teremtés, mert kedves
és aranyos, de egy kissé naiv. Igazából vele is inkább óvatos, mint barátságos
vagyok. Nem tudom a valódi okokat, mert nem voltam itt két hétig, de sejtésem
szerint nagyon nem jól állnak a nyári programokkal. Amíg tart ez az állapot,
próbálom a lehető legtöbb dolgot kifacsarni belőlük, így például pénteken már
otthonról dolgozom. Érdekes, most nem tett senki semmilyen ellenvetést, amikor
egész egyszerűen bejelentettem: jelöljenek ki egy napot, amikor otthonról fogok
dolgozni. A konkrét munkán kívül a két érintett nem is beszélget velem, bár eddig
is tökéletesen megvoltam nélkülük. Olgával pár szót váltok, de igyekszem a
kötelezőre koncentrálni; semmi többet. Amúgy pont ma röhögtem egy nagyot
magamban, mekkora hülyék azért. Nyilván csak és kizárólag ők a felelősek a
kialakult helyzetért, viszont képtelenek tanulni az esetből. Pedig én
csak egy önkéntes vagyok; megtehetném azt, mint Lukas, ti. magasból tenni az
egészre, és élvezni az életet. Apropó! Lukas. Szása mondta, hogy fogta magát,
összecsomagolt, és hazament, „ezt nektek Interakcija” felkiáltással. Viszont a
lakást, ahol lakott Andy-vel, olyan állapotban hagyta, hogy arra még Maria is
csak nézett, pedig az irodában ők is inkább rendetlen disznók, mint rendszerető
dolgozók. Mondjuk Lukastól mit vártunk?!
Szása
mostanában elég fáradt, igazából semmi értelmesről nem sikerült vele beszélnem.
Elfoglalt, mert nyakáig ér a fordítás, egyértelműen túlvállalta magát, de
ostoba módon képtelen beismerni ezt. Rendetlen, kapkodó és szertelen lett,
szinte már röhejes, amikor mondja, mennyi dolga van, de hallom, kattog az
üzenet a fészbúkon. Lehet, hogy alapesetben megy neki a többirányba figyelés,
de most látni: nem. És erre még rá is játszik, így egész éjjel fordít, alvás
nyetu, így másnap nyúzott. A minap nagyon megharagudtam rá. A postai regisztrációt
csak halogatta – nélküle nem tudom megcsinálni. Szombaton bementünk a városba,
hogy no, akkor most. Kellett egy fénymásolat még, így felmentünk az irodába,
gyorsan megcsináltam, vissza a postára. Útközben mondja, éhes, menjünk be ide.
Hát jó. Nézzük meg ezt, nem kell aggódni, a posta nyitva lesz még. Naná, hogy
bezárt, mire odaértünk. Látta rajtam, hogy pipa vagyok rá. Rohadtul. Meg is
mondtam neki kerek-perec elmehet a fenébe, szórakozzon mással, de ne velem:
totál potyára jöttem be. Belátta, hogy igazam van, így felajánlotta, hogy
másnap reggel egyedül bemegy és elintézi. Gondoltam, menjen csak, úgy sem fog
sikerülni, mert ismerve az orosz postát, kell oda mindkét fél. Másnap persze
bement, de kb. fél óta múlva jön az SMS, menjek én is. Ugye megmondtam…
Vasárnap,
az utolsó pillanatban végül is elintéztük a regisztrációt. Az utolsó
pillanatban, mert ma, azaz hétfőn már utazott is el egy újabb konferenciára.
Amúgy néha nagyon nem értem. Okos, értelmes ember, de olyan marhaságokat
csinál, hogy az már fáj. Amióta visszajöttem, ilyen. Pedig aztán nem mondhatni,
hogy teher vagyok a nyakán, mert látván helyzetét a házi dolgokat mind én
csinálom. Nem esik nehezemre, félreértés ne essék, de azt nem tudom megérteni,
hogy ha egyszer nehéz a szöveg és közel a határidő, plusz munkába is kell
járni, akkor miért pocsékolja az idejét totál haszontalan dolgokra, például
nyomkodja az új táblagépét. Ami egyébként egy szép darab, biztos sokat is tud
(köszönet érte Thomas meisternek), de sztem nem most kellene vele foglalkozni, hanem
a munka dandárja után. Nyilván ez az állapot sem tart a végtelenségig, már csak
azért sem, mert ez aztán minden, de nem egészséges életmód. Rögtön visszajövetelemkor
megmutattam neki a telkünkről készült videót, vagy 4-szer nézte meg, nagyon
tetszett neki.
Amúgy
a fenti helyzetet tetézte még, hogy pénteken este 10-kor elzárták a vizet, így
se aznap este, se szombaton, vasárnap is csak délután fele lett először hideg,
majd később meleg víz. A dologban az a bosszantó, hogy Szása csak annyit
mondott: nem lesz víz, de azt nem, hogy mikortól. Pedig akkor megtöltöttem
volna minden edényt vízzel, a kádat, stb. mint legutóbb, amikor egy fél napra
zárták el. Nem gyakori egyébként, ez a kettő volt eddig, ez utóbbi is csak a
tél utáni nagy karbantartás, ami érthető is. Mivel nekünk még a vízforralóban
sem volt víz, mehettünk le venni a boltban, mondanom se kell, drágán. Azért
felülkerekedtünk a problémán, de azért látszott, Szása abszolúte nincs képben.
Látszik rajta: igazán ráférne már egy kiadós pihenés, de erre a mostani
konferencia végéig biztosan nem lesz módja. Nem irigylem, de részben ő tehet
róla, így sajnálni sem tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése