Az orosz szauna

2013.01.28.

Az elmúlt hét sokkal nyugisabb volt, mint az azt megelőző, nem is baj. Csütörtök este, illetve inkább éjjel kissé meghajtottuk még a munkát, én nem értettem miért volt olyan fontos aznap pár sarok kitakarítása, lefestése, és a hűtő becipelése. Másnap aztán megvilágosodtam. Ugyanis jött két szakmunkás (a szó jó értelmében) és pár óra alatt komplettre szerelték a konyhát. Én csak ámultam és bámultam, milyen szakszerűen és gyorsan csináltak mindent. Persze nem maradt el a híres orosz találékonyság sem, ezeken jót nevettem, bár kissé irigykedtem is, nekem biztos nem jutott volna eszembe… Szóval a konyha kész, fel is avattuk. A szombati program alvás, sütés-főzés és szauna volt. A szauna: népszerű elfoglaltság itt hétvégenként, háromféle van: orosz, finn és török. Persze mindhármat kipróbáltuk, már csak azért is, mert 3 órára vettünk bérletet. Az orosz tényleg orosz: bent állati meleg van, nem csak vizet, de teafüvet és egyéb gyógynövényeket is locsolnak bőszen a „tűzre” és csapkodják magukat beáztatott tölgyfaágakkal. Nem tartom magam vmi hú-de-kemény gyereknek, engem is csapkodtak, de abszolúte nem fájt, inkább kellemesen csípett, azok meg jajjgattak. Mert az természetes, hogy ágat mi is vettünk! :) Igaz biztos velem van a baj, mert mikor kijöttünk, mindenki rákvörös volt, kivéve engem, Szása meg is jegyezte, ez így nem oké, ezek szerint nem nyíltak ki a bőröm pórusai. Nincs mit tenni, a magyar bőr így reagál az orosz szaunára. (Mondjuk a jeges fürdés után fordított volt a helyzet, én, mint a rák, ők, meg mint a vízihulla. :D) A török szauna viszont kegyetlen volt, az a páratartalom nekem sok, kissé meg is fájdult a fejem. Legközelebb éppen ezért csak 2 óra lesz. Összességében nagyon jót tett, jól esett utána hazaérve felfalni szinte mindent, ami a hűtőbben ehető volt! :)

Érdekes szokása az oroszoknak, hogy időnként a szaunát és az úszkálást – merthogy uszoda is volt – megszakítják és kimennek teázni vagy mézet enni. Legközelebb mi is viszünk mézet…

Már írtam a buszokról, a buszos közlekedésről, de vmit mindig elfelejtettem. Emlékeztetőül: itt háromféle busz van: a nagy (nálunk normális méretű); a közepes (típusát tekintve: PAZ-3205; nálunk ismeretlen, talán az Ikarus 211-eshez lehetne hasonlítani, de annál is kissé rövidebb) és végül van a legkisebb, ami nálunk a Ford Transit/ Citroën Jumper/ Fiat Ducato stb., illetve ezek orosz megfelelője, a GAZelle 3221, 32213 és 322132. Ezek személyszállításra átalakított kisbuszok; gyors, és ha tele van, csak akkor áll meg, ha vki leszáll. A nagy buszokon vagy a sofőrnek, vagy a középső ajtónál lévő néninek kell a pénzt adni. (A kis és közepeseken csak a sofőrnek lehet, mivel néni nincs.) A taktika, mellyel a nénik az unalom elűzése ellen és a gyors visszaadás mellett küzdenek, megér még pár szót. Egy speciálisan kialakított szivacs vagy kartonpapírdarabon összerakosgatnak 39, 9, 89 rubelnyi összeget. Aztán ha a kedves utas 50, 2X10 vagy 100 Rubelessel fizet, könnyű visszaadni. (20 Rubeles nincs.) A sofőrök dolga sokkal nehezebb: egyszerre vezetik a technikát, mely a legkönnyebb feladat. Második énjük a kiélezett verseny a többiekkel, ugyanis itt nincs állami járat, szinte mindegyik magán. (Természetesen az állam felügyel mindent, ezért is működik ilyen jól.) Ez a verseny már nehezebb, a kisebb buszok könnyen és pofátlanul törnek előre – télen akár az útszéli lefagyott „úton is”, elhappolva az utasokat a nagyok elől. Viszont amikor csúcsidő van, a nagy jobban jár, mert a dugó a kicsinek is dugó, viszont a nagy buszok ekkor tarolnak, mert ugye sokkal több utas fél fel rájuk. A sofőr harmadik feladata a pénz „beszedése” és a visszajáró adása, mindez persze szigorúan vezetés közben. A nagy buszok kivételével van egy negyedik feladat is; ti. itt nincs (ha van is nem használja senki) leszállásjelző. (A nagy busz minden megállónál megáll. ) Ha vki le akar szállni, előreszól: Na asztanovke; az udvariasabbak: Na asztanovke pazsaluszta; a precízek pedig hozzáteszik, melyik megállónál kívánnak leszállni. A felszállási szándékot egy taxis-leintéssel kell jelezni a buszmegállóban. Professzionális oroszok tudják ezt nem csak buszmegállóban, hanem bárhol az úton. Az egészhez persze hozzátartozik még a mindig hangosan szóló dáj-dáj zene, ez mintha kötelező kellék lenne. Bármilyen kaotikusnak tűnik, a rendszer nagyon simán és hatékonyan működik, a harc az utakon a még elfogadható mértékű, sőt, néha élvezetes is, főleg annak, aki szereti a drag-race-t! :D Mert itt busz versenyzik busszal, busz autóval, taxis busszal, kamion kisbusszal stb. Meg ugye este előkerülnek a nagyvasak is, láttam ugye már Cadillac Escalade – Mercedes G AMG – Range Rover versenyt. És estefelé vmilyen beste V8 zúz el néha az ablakunk alatt, harákol, ordít a V8. Sajnos még nem tudtam megfigyelni, de hang alapján csak amerikai vas lehet. És dinamikáját tekintve nem SUV, hanem vmi muscle car.

Vasárnap javaslatomra elsétáltunk a tározóhoz Szásával. Tervem az volt, hogy feltérképezem a leendő pecahelyeket, mert télen rá lehet menni a jégre, és más onnan nézni, mint csak a partról. Sétáltunk egy jót, igazából a hely túl nagy ahhoz, hogy mindent megnézhessek, így minden hétvégén kimegyünk. :D Nagyon sok tuti helyet találtam, lesz itt hal, ettől nem félek. Szása mondta, hogy a főnöke a Voronyezs felsőbb szakaszán szokott harcsázni is, de emellett a folyó híres a csukákról is. Van itt nádas, mély és nem olyan mély víz, akadók a víz alatt, és rafkós módon megjegyeztem, hol fúrnak léket orosz barátaink, ők ugyanis tudják, mit rejt a víz, ergo hol a hal. És most már én is. A háztól kb. fél óra séta, ez nem sok. Egy szép erdőn keresztül vezet az út. Képeket nem készítettem, mert a kesztyűt otthon hagytam és majd’ lefagyott a kezem. Tehát megvan a következő vasárnapi programpont is. Szombaton pedig megyünk pecázni, lékhorgászni. De előtte a kötelező horgászbolt-látogatás. Érzem, ez a hét jó lesz!!! :D