Éjféli koncert

2013.01.09.

Ami a mostani kintlétet illeti, nem lehet okom panaszra. Szásával állati jól megvagyunk. Attól eltekintve, hogy falra mászok, amikor franciául beszél (sztem perfekt ebből is).:) Tegnapelőtt vhogy előkerült a szó a művészetről, persze a zenénél lyukadtunk ki. És ugye ott állt a szobában a zongora. Ja! Igen! Megvan már! Szása mutatott egy videót a youtube-on, amin ő játszik kb. 10 évvel ezelőtt. Zongorázik, és közben franciául énekel. Ugyanis énekel(t) is. Kezdem azt hinni, a reneszánsz ember mégsem halt ki, csak Oroszországba költözött. Szóval ez volt a kiindulási alap. Mondta ugyan, hogy megkopott a zongoratudása, de egy-két (hah-haha) művet azért még el tud játszani. Mondtam neki, akkor hajrá! Kicsit ellenkezett, de csak rábírtam. Este 23 körül volt ekkor. Az első szám után, ahogy illik megtapsoltam. És persze kértem: még-még-még! Igen ám, de azért éjfél körül zongorázni nem éppen felebaráti cselekedet. Viszont volt mentőötlet! Mivel ez elektromos zongora (a hagyományos sajnos hely hiányában nem fért volna be), így van fejhallgató; nem is egy! Hanyatt vágtam magam a parafa-parkettán fejemen a fülhallgatóval és hallgattam. Szása pedig csak játszott és játszott. Hihetetlen beleéléssel. Hihetetlen milyen sokoldalú! A zongorajáték pedig amúgy is kedvencem – az orgona után természetesen! Sajnos vmikor 2 körül vége lett a koncertnek. Utána beszélgettünk még erről-arról, Szása sokat mesélt korábbi életéről. Se könnyű, se vidám nem volt. Éppen ezért nagyon tisztelem és csodálom. Talán szerencséje is volt, de nem mindennapi képességű egyén az biztos! Azért a családfa nem hazudtolja meg magát. Nyilván ő sem tökéletes, megvannak a gyengeségei. Egy ilyen, amire felfigyeltem a képek. Pontosabban a vizuális dolgok. Ugye ő tolmács, akinek nagyon műveltnek kell lennie. Éppen ezért meglepődtem, amikor nem ismerte fel Horvátországot, ill. fővárosát, Zágrábot a térképen. Ez viszont nem műveletlenségének oka, miután felvilágosítottam, ezer meg egy dolgot mondott róla egyből. Talán azért van ez az érdekes helyzet, mert tolmács, ami ugye nem igényel jó/kiváló vizuális képességeket. Viszont szóban, fejben nagyon erős. Nálam a vizuális dolgok erősebbek, ezért is van bajom például a klasszikusan pocsék névmemóriámmal. Ha látom, egyből megvan, de ha mondják, tizedszerre sem. Ez van. Tegnap egyébként megint ünnepi menü volt, már ami a mennyiséget illeti. Reggelire egy klasszikus orosz kaja volt, pilményi, amit Szása csak a koleszosok kajájának titulált. Hja! Kérem! Ha nálunk a koleszosok ilyet ehetnének! Reggelire megfőzte az egész adagot, gondolván elpusztítjuk. Ja! A felét max.! Amúgy tényleg egyszerű kaja, lényegében egy darabka hús tésztában kifőzve. Leírva csak ennyi. Viszont az íze!!! Örmény szilvaszósszal, majd itthoni paprikakrémmel mennyei! Hozzá meg tea. Mivel a felét tudtuk csak megenni, ment a hűtőbe. Szása otthon maradt, neki még szünnap volt, nekem be kellett jönni az irodába. Nem szeretem, de kell. A buszozás: ugye az természetes, hogy a térképet és Szása utasításait, ötleteit (vész)terveit magammal hoztam. Kb. 2 jó buszt is elengedtem, mire jött a 3-as. (A korábbiak is jók lettek volna, az egyiket nem intettem le, a másikat meg totál bebambultam, mire előkerestem, hogy jó-e a 23-as, el is ment sikeresen…) Szokni kell, no! A busz útvonala érdekes és szép volt. Dolgom végeztével a legendás 9-essel jöttem, a Volvo-val. Viszont elnéztem, előbb szálltam le eggyel. De jól tettem! Az a séta! Ropog a lábam alatt a hó, kellemes mínuszok vannak, és a táj! Hát ez vmi elképesztő! Otthon nagyon meleg és párás volt a levegő, mert Szása mosott és teregetett. Amúgy is nagyon meleg van. Este beszélgettünk, megnéztük a tavaszi/nyári kirándulóhelyeket, továbbá megbeszéltük a lány-kérdést, nemsokára akcióba lépünk! (Szásának német-vizsga, nekem meg hercehurca az irodában, de utánaaaa!) Aztán filmeztünk, az Őrzőket néztük meg. Ő még nem látta, én már igen. Orosz hanggal, magyar felirattal – a tanulás jegyében. Még előtte hosszas kutakodás után Szása megtalálta a pótkulcsokat az ajtóhoz, így adott belőle nekem is, nem szükséges így másoltatni. Az egyiket ki is próbáltuk. A másikat nem, és ez hiba volt…

Ma reggel aztán Szása kb. 7-kor elviharzott munkába, én 9 körül keltem, utána befejeztem végre az angol klubos munkát, a képkeresgéléssel sok idő elment. Amúgy is későn indultam el, de aztán az ajtónál… Ugye a leellenőrzött kulcs működött, okés. Viszont a másik nem. Mit lehet most tenni?! Erőlködtem ott ezerrel, de csak nem akarta az igazságot. Felhívtam Szását, tudjon róla. Azt mondta semmi gáz, de kellemetlen az ilyesmi. Megint a 3-as jött. Ezen ilyentájt alig vannak. (Ez a legkisebb fajta, lényegében egy átalakított mikrobusz.) A sofőr tekert is ezerrel, mert csak 5 perccel később szálltam le a megállónál. Az eggyel korábbi megállónál… Nem volt messze a másik sem, de ugye most sietnék. De minek! Ami fontos, az megvár. Utazás közben meglepődve vettem észre, hogy a 9-es Volvo nem egy busz csak, hanem több ugyanolyan busz. Mindegyik az az ősrégi Volvo.

Most innen az irodából írogatok, 6:30-kor az angol klubos Olgával találkozom. Most itt kockulok, bár asszem megyek és eszem vmi vmelyik sarki restiben, mert reggel óta nem ettem semmit Reggel egyébként Szása javaslatára kipróbáltam az egyik itteni specialitást, üzletben kapható, igazából tej és gyümölcslé. Nagyon finom. De itt minden finom! No megyek, mert kilyukad a gyomrom!!!

(Tegnap elállt a hóesés, ma megint rákezdett; Sok elolvadt a plusz 1-2 fokban de maradt így is rengeteg. A belvárosban markoló rakja fel a teherautóra a havat, az meg szállítja el. Tisztára, mint Moszkvában.)