Egy abszurd nap

2013.01.23.

Tegnap, azaz hétfőn elkezdtük és majdnem befejeztük a fugázást. A fuga maga is érdekes. Ismert, hogy az orosz nők „buknak” a csillogó-villogó dolgokra. Nem tudom miért alakult ez ki, de tény. Szása ebből a megfontolásból (is) választott ilyen fugát. Otthon ez elképzelhetetlen lenne, totál hülyének néznének, ha a boltban ilyet kérnék. Pedig élőben egész vagány! A fürdő/WC és az előszoba járólapjai között is ilyen fuga van, és nagyon jól mutat; nem csicsás, mint azt elsőre gondolnánk. Szóval Szása ezért is választotta, előre megfontolt nőcsábítás szándékával. Az utolsó adagba azonban túl sok vizet tett, így hajnali kettőig vártunk, mire elpárolgott belőle annyi, hogy be tudjuk fejezni. Illetve pont ez az, hogy nem párolgott el elég, így inkább az alvás mellett döntöttünk. Hajnalban arra keltem, hogy a szomszéd szobában vki matat, tudtam, hajnalok hajnalán Szása nekiállt, hogy befejezze. Utána meg ment munkába… Nagyon be akarja már fejezni. Mire felkeltem, részben már meg is száradt, de csak csütörtökön lehet majd eltávolítani a felesleget. A mai nap érdekesen alakult. Olyan abszurd, hogy az már hihetetlen. Reggel itthon reggeliztem, a maradék szuharikit (szárított kenyér tej és fokhagymával ízesítve). Maradt még vmennyi tejföl, kevertem hozzá majonézt, nagyon finom volt. Reggelre amúgy sem tudok nehezet enni, így ez tökéletes volt. Kint mínusz 10 volt, mire beértem mínusz 11. A felhőkarcoló alatti boltba indultam aszalt gyümölcsöt venni. Jelena ugyanis legutóbb egy érdekes receptet mondott, amit vele és a többi oroszul tanulóval (Évi, Ola, Simon és én) terveztünk elkészteni Éviéknél. Végigjártam a boltokat, de nem volt, ill. drágán. Mivel a Lenin tér nincs messze, ahol is ott a piac, úgy döntöttem, oda megyek inkább. Egy vélhetően távoli szibériai embertől vettem sárgabarackot, szilvát és persze mazsolát. Érdekes, hogy az aszalt gyümölcsöknek oroszul külön neve van, nálunk tudtommal csak a szőlőnek – mazsola. Egész olcsó volt, viszont nem olyan édes, mint nálunk. Finomnak viszont nagyon finom, így tuti venni fogok még. A piacról kilépve kapásból kiszúrtam egy teljesen tiszta, fekete Chrysler 300C Touring-ot. Sajnos nem Hemi, de még csak V6 dízel sem volt, bár kezdek elbizonytalanodni, mert ezen is csak egy kipuff volt, viszont összkerekes (AWD) kivitellel hozott össze a szerencse. Olyan jó volt nézni! Kicsivel arrébb egy második generációs Lincoln Navigator állt, ugyancsak fekete. Sajnos nem tudtam lefényképezni, túl sokan voltak, meg nagyon rossz helyen állt, alig látszott volna belőle vmi is. Sétálok a Lenin tér fele, mert ott beszéltük meg a találkozót Jelena-val és Ola-val. Az út mellett egy gyönyörű Volga Siber állt, fekete, csillogott-villogott. Öröm volt nézni; hátulján ott díszelgett büszkén a 2,4 felirat. Látszott rajta, tulaja nagyon rendben tartja. Nézegettem, nézegettem, és azon gondolkoztam, hogy a Volga Siber azon kevés kivételek egyike, amikor az „átmatricázás” jobb, szebb lett mint az eredeti. A Chrysler Sebring sem csúnya, de a Volga Siber sokkal elegánsabb lett. Az út túloldalán pedig egy Volga 3102 állt. Ugyancsak fekete, ugyancsak csillogott. Az elején a króm!!! Annyira gyönyörű. Sehol rozsda, karc. Formára ez a kedvencem a Volga sorozatból. Ahogy sétálok tovább, egy hegyomlás áll a lámpánál. Kapásból felismerem: Toyota Tundra. Mekkora böhöm! Oldalán ott díszeleg egy hatalmas króm V8 felirat. Nem olyan agresszív és tahó, mint a Dodge Ram, nem olyan kocka, mint a Chevrolet Silverado, nem olyan szigorú, mint a Ford F-series, de beste dög! Nem állhatom meg, hogy meg ne álljak nevetve a sarkon, és meg ne várjam az elindulást. Zöld, felhorkan a V8, közeledik. Atya ég, ez mekkora! A Lenin térre érve sehol senki. Várok, topogok a hidegben, eddig nem fáztam, de ácsorogni azért hideg a -11 fok. Sokára jön Ola, együtt fagyoskodunk, várjuk Jelena-t, de csak nem jön. Közben beszélgetünk, de nehezünkre esik, no, nem a nyelv miatt, hanem mert kezdünk lefagyni. Megállapítjuk, Lengyelországhoz, Magyarországhoz képest egy abszurd ország ez. Közben felfedezem, bontják a karácsonyfát a Lenin téren, már csak a váza áll. Azt hiszem pár napja éppen időben készítettem róla a fényképsorozatot… Jelena nem jön. Hiába a topogás, nagyon hideg van. Később megtudom, mínusz 16. Végre feltűnik Jelena a szokásos 1000 wattos vigyorral. Zacskót rázogat kezében, és meséli, azért (is) késett, mert nem volt egész tök a piacon. Történt ugyanis, hogy a reggeli népjárás után a kofák megunva a hidegben ücsörgést (belegondolni is rossz, brrr…), elmentek haza; ahol meg volt tök, az szeletelt volt, nekünk meg egész kellett. Egyet talált az egész piacon!!! Persze megvette. Évinél egy kiolvasztó-tea után nekiálltunk megcsinálni. A recept nem túl bonyolult. Tököt megmosni, belét kivájni, hogy a fala kb. 1 cm legyen. A mag term. szárításra kerül, az oroszok imádják az ilyesmiket, sokszor látni az utcán is tökmagot, szotyit rágcsáló egyéneket. A tök kivájt húsát össze kell apróra vágni, majd az aszaltakat is meg kell mosni és a tökhöz adni. Közben a kölest meg kell főzni „majdnem készre”. Ezeket kissé sózva, jobban cukrozva némi tejjel összekeverve a tökbe tölteni, majd irány a sütő. És várni…

Nagyon finom, és meglepően laktató. Én tettem rá még cukrot, de Jelena és Ola nem. A készítés közben forradalmi dalok szóltak. Nem tudom miért pont ezek, miért pont most. Miután befaltuk, a társaság nagy része a Petrovszkij Passzázs felé ment, mert ott terveztük megtartani a lengyel órát. Út közben lestoppolt minket egy 50 körüli nő. Joghurt-próbára invitált minket a közeli kocsmába. Némi probléma volt, hogy vmi megmagyarázhatatlan okból kifolyólag csak nőknek szólt. Jelena elintézte, hogy mehessek én is, már csak azért is, mert a jutalom csoki volt! :P Aljonka ráadásul! A legfinomabb! Ahogy kilépünk, egy második generációs, sötét-lacazszínű Lincoln Towncar húz el méltóságteljesen. Hát ilyen nincs! Mi van itt ma?! Lehet ezt még fokozni? LEHET! A Petrovszkij Passzázs felé sétálva, no nee! A régen keresett fehér szépség! Teljese tiszta, csillog rajta a nap fénye. Akármennyire hideg van, le kell fényképeznem! Igen, mert amit láttam, az egy csodás Cadillac Escalade! Mint kiderült, hibrid. Ez a Cadillac értelmezésében egy 6 literes V8-as blokkot és mellé elektromos hajtást jelent. Akárcsak a többi, ez is voronyezsi; a rendszám jobb felső sarkában lévő szám (36) jelenti Voronyezst.

A lengyel óra közben egyszer csak odalép hozzánk egy figura. Ez itt csak nekem meglepő, az oroszok körében teljesen normális, hogy egyszer csak odajön a másikhoz, és kérdez ezt-azt, és már kapásból vele is folyik a beszélgetés. Emberünk meghallotta, hogy lengyelül beszélgetünk, erre „harapott rá”, ugyanis dolgozott Varsóban. Ha ideje engedi, ő is csatlakozni fog az óránkhoz. Milyen abszurd már?

Hazafelé elkezd erősen esni a hó, de a hideg marad. Imádom!

De hát ez egy ilyen nap volt…