Túlélni a második újévi ünneplést…

2012.01.14.

Van egy eléggé speciális ünnep Oroszhonban, Sztárij novij god a neve; annyit tesz: régi újév. Azért van ez, mert a szovjet időkben a tradicionális ünnepeket igyekeztek kiirtani a nép fejéből, persze nem sikerült. (Az orosz embert meg lehet félemlíteni, meg lehet ölni, de a nép lelkét nem.) Viszont az orosz nép elég találékony, így megtartják a „mi” újévünket is, aztán karácsony január 6-7-én és „régi újév” 13-án. Azért mindenkit megnyugtatok, ez a második újévi ünneplés nem torkollott kontrolálatlan evés-ivásba. Igaz, nem azért, mert nem volt mit, hanem mert nem volt mikor megenni/inni. Mostanában ugyanis alig van időm vmire is. Még az orosz házi is kiment a fejemből, sőt, ma el is késtem. Ez mondjuk annak volt köszönhető, hogy ma reggel vmiért óriási dugó alakult ki a Lomonoszov utcán, pedig ez „tiszta” szokott lenni. Ma viszont lépésben lehetett haladni 10-körül, így az általában 15 perces út most négyszer annyi volt. Nagy ország – nagy dugók…

Tegnap magyar est volt, szombaton pedig angol klub. Pénteken későn értem haza, utána volt egy kis munka a padlófűtéssel, pontosabban annak vezetékével. Ezzel szórakoztunk kb. 11-ig, utána alvás; elég volt a hétből, mindenkinek. Szombaton az angol klub jó volt, meglepő módon a több mint 2 órát sikerült kitölteni Magyarországról szóló (angol) játékokkal, feladványokkal stb. Igazából elégedett voltam magammal. Hazaérve semmi erőm sem volt semmihez, csak aludni, de munka van! Hajnali 1-ig járólapoztuk a konyhát. Be volt keverve az anyag, nem lehet úgy hagyni. Meg amúgy is: kell a konyha! Mielőbb! Szásának van egy olyan hátsó – bár korántsem rossz :D – gondolata, hogy ha kész a konyha, hétről hétre meghívunk vmilyen leányzót, aki nyilván főzni is fog. Nem elveszett ember! ;) Komolyra fordítva a szót, tényleg kell, mert akkor sokkal több mindent lehet főzni. Délelőtt aztán feltámadtunk, szerencsére Évi írt, hogy elég 11-re mennem. 11-kor találkoztam is vele, elmentünk a piacra. Hát ez nagyon megérte! Ami ott van! Minden! A kofák aranyos nénik, kínálgatják, kóstoljam meg ezt, azt, mézet, túrót stb. Mi „csak” tésztáért túróért és tejfölért mentünk. És szalonnáért. Túrós csusza volt a terv a magyar estre, ill. egynegyede előtte a sztárij novij gód bulira. Tehát a piac: fényképezni sajnos tilos. Rengeteg zöldség, gyümölcsök özöne, nem csak alma, körte, de banán, narancs, eper, tőzegáfonya is, aszalt gyümölcsök minden mennyiségben. Kapkodtam a fejem, éhesen ez a hely nagy kínzás. (Előtte szerencsére ettem, de az aszaltgyümölcsös résznél nagyon elgondolkoztam…) A tészta kivételével mindent találtunk, meglepő módon szalonnát is normálisat, legalábbis formára és ízre. Nem magyar, nem saját, de egész jó. Évi mondta, hogy egy szinttel lejjebb van a húsos-halas rész, megnézzük-e. Naná! Ami ott van! Hatalmas, legalább 10 kilós Atlanti lazacok, továbbá Keta-, Kisucs-, Csavicsa-, Gorbusa-lazacok, pisztángok. És egy pultnál voltak keszegfélék, Ponty, Busa, Csuka és Harcsa is. Ez utóbbi lehetett vagy 8 kilós. Csukákból volt bőven (nálunk) méret alatti, de volt egy saccra 7-8 kilós is. Meg jópár szabvány „negyvenes”. Volt Süllő is, meg abból kis 30 cm körüliek. Azt azért tudni kell, hogy Oroszországban nincs méretkorlátozás! Ott álmodoztam, ami meglepő volt, a Csuka/Harcsa/Süllő 130 Rubel volt – kilója term. A „nemes” lazacok, mint pl. Atlanti-lazac, 200 körül a többi 150 körül voltak, igaz mindegyik friss, vagy olyan módon fagyasztott, hogy kiolvadás után megtartja alakját, szuperül néz ki! Emellett persze voltak szárnyasok is. A disznóhús külön történet. Ott dolgozzák fel a vásárló szeme láttára, „érdekes” módszerekkel. Viszont Szása szerint jobb itt, mint a boltban. Amikor a szalonnát vettük – én próbáltam meg, jó lesz-e – a kofák rögtön kiszúrták, hogy nem oroszok vagyunk. Már kérdezgettek is ezt-azt. Inkább kíváncsian, mintsem „kinézve” minket. Hazafele aztán vettünk tésztát egy boltban, sétálunk Éviék lakása felé. És a kép: annyira szürreális, hogy Évi először totál ledermedt. A forgalmas úton póniló húzta, kivilágított kocsin a Télapó (!!!) vágtat vhová. Ami itt van! A Lenin téren mostanában amúgy is „teltház” van, a környéken rengeteg ember, többségében fiatalokat lehet látni korival a nyakukban, ti. a téren van egy nagy koripálya – ingyenes. A városban meg az a megszokott, ha egy fiú két pár síléccel, a lány pedig két pár síbottal sétál. Hó a város terein van bőven. Ide kapcsolódik, hogy nem értettem, mi abban a poén, ha a járdáról letolják az útra a havat, napjában többször, mert ugye ha jön a hótoló, az meg vissza a járdára. Igen ám, de itt van egy másik szereplő is, a Kamaz és a markoló. Utóbbi előbbire rakja fel a havat, és elszállítja vhová. A hótolók egyébként elég félelmetes jelenségek errefele. Ugyanis soha nem egy, hanem kettő jön. Az egyik, a hátsó rögtön a padka mellett, az első pedig félig a másik sávban elöl. Még a buszok is félrehúzódnak. Ha már buszok. Ugye Szása lakásától mostantól a legkisebb, ill. a 9-es (nagy) busszal járok be. Miután Évivel bevásároltunk, rájöttem, hogy otthon maradtak a prospektusok a magyar estre, így haza kellett mennem. Visszafele a kisbusz automatikus ajtaja szórakozott, a sofőr a célomtól nem messze egyszer csak leállt, mondja, a busz elromlott, leszállított minket és visszaadta a pénzt. Ingyen jöttem :D Sétáltam a csomagokkal a Lenin tér felé, arra lakik Évi. A korisokon kívül is nagyon szép mostanában, ugyanis „Lenin atyánk” a rendszerváltozás jegyében egy gyönyörű és persze hatalmas karácsonyfának tart beszédet. A karácsonyfa egyébként tényleg nagyon gyönyörű, főleg este. spirálvonalban futnak rajta a szivárvány fényei! Imádom! Évivel elkészítettük a kaját, egyesített erővel a prezentációkat is a magyar estre, ill. előtte az ünnepségre. Az ünnepség jó volt, az Atmoszféra nevű teremben volt. Ez a Petrovszkij Passzázs alatt van, hozzá tartozik. Tömtek kajával, de nem sokáig maradtunk, a mi előadásunk volt az első. Magyarországról, oroszul. Sztem nem sikeredett rosszra, de utána nagyon fáradtnak éreztem magam hirtelen. Meghallgattuk még Galja előadását Ausztriáról, de utána mennünk kellett. Az Ida kávézóba mentünk, de előtte felugrottunk Éviékhez a „fő kajáért”. Az Ida-ban beélesítettük a technikát, majd jöttek is a vendégek. Meglepően sokan eljöttek. Az előadás eleje oroszul, onnantól angolul volt. Jó volt előtte az a kb. egy óra „szünet”, mert sikerült átállítani az agyam oroszról angolra. Ami viszont nem sikerült: utána németre. Ez egy nap túl sok lett volna, igazából egy értelmes német mondatot sem sikerült összetákolnom, viszont a kötetlen beszélgetésben az orosz egész jól ment. Sok hibával, de folyékonyan. Az előadásunk után kérdezgettek ezt-azt, érdekes volt, hogy ahogy haladt az idő, egyre többen, egyre érdekesebbeket. A magyar est 7-től 9-ig tartott hivatalosan, de gyakorlatban kb. fél 11-kor jöttünk el. Addig beszélgettünk az ottmaradtakkal. A túrós csusza persze sikert aratott, pedig Évivel megállapítottuk: jó-jó, de nem olyan, mint a hazai. Volt egy érdekes momentum a magyar est előtt. Sétálunk Évivel; azt tudni kell, hogy a közelben van az FSZB egyik irodája, így sok FSZB-s sétál arrafele. Klasszikus kép: terepszínű vastag kabát, pisztoly és peresze az elmaradhatatlan tömörített marxizmus az oldalukon. Szóval sétál két ilyen „apróság” a kávézó fele, Évi mg is jegyzi: itt vannak a „barátaink”. Mondom neki: inkább nem mondanám, hátha tudnak magyarul. Aztán az est után odajön egy srác hozzám és kérdez vmit magyarul. Láthatóan orosz volt. Nem tudom milyen arcot vághattam, de ezelőtt 2 hónappal álmomban se gondoltam volna, hogy egy orosszal magyarul fogok beszélgetni Voronyezsben. Ugyanis Nikita 3 évig BP-en, a BME-n tanult. Sztem nagyszerűen beszél magyarul. Akcentussal persze, de ha én beszélnék ilyen jól oroszul, teljesen elégedett lennék. Persze számot cseréltünk, és biztos fogok, fogunk még találkozni vele, mert mondta is, hogy szeretné nem elfelejteni a magyart, mi meg persze tanulni az oroszt. Hogy mik vannak!

Régóta terveztem írni a lépcsőkről. Ha lenne egy „Mire figyeljünk Voronyezsben” kisokos, tuti bele kellene tenni! Nem tudom az okát, de itt még az új építésű irodaházakban is életveszélyes a lépcső. A minősége jó, kiváló, nem törik, nem reped stb., de vmilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a szintek nem egyformák. Ez elsőre persze komolytalan problémának látszik, de ha közben az egyszerű magyar öltözködik, matat a táskájában, netán telefonál, hatalmas eséshez vezethet. Sokszor nekem se sok kellett, hogy elvágódjak. Szóval, aki a jövőben Voronyezsbe készül, a lépcsőkkel legyenek azok akárhol, nagyon vigyázzon! Főleg télen!

Eltelt kb. egy óra vagy több, ezeket már otthonról írom. Óriási dugó van. Szenvedés a közlekedés. Most pedig irány a konyha! No nem főzni. Járólapozni! :D