2013.01.03.
Tegnap
korán lefeküdtem, mert tudtam, ma oroszom lesz. Jelena tegnap meg is kérdezte
SMS-ben, hogy akkor megyek-e. Természetesen írtam neki: igen! Viszont volt esti
program a macskák jóvoltából. Hogy az ördög vinné már el őket! Éjfél körül
aztán elkussoltak. Egyszer csak egy hatalmas robbanásszerű hangra ébredek, mit
ébredek, pattanok ki az ágyból. Ez meg mi a fészkes fene volt?! Az ajtó nyitva,
pedig becsuktam. Az ajtó előtt vmi ki van szórva a földön, a falon, mindenhol;
próbálom azonosítani. Hát kiderült, vmelyik rohadt dög – sztem a kandúr volt –
ellopott egy zacskó forró kaját(????), a másik megijesztette, gondolom
megégette magát, és hozzávágta (felrobbant?) az ajtóhoz, de úgy, hogy a
felismerhetetlenségig atomjaira hullott a kaja. Ezzel és most telt be a pohár. 0:38
volt ekkor. Oltári mázlijuk, hogy egyik sem került a szemem elé. (Ezt utálom a
macskákban, ilyenkor vhol csak lapítanak, gyáván.) Persze takaríthattam utánuk.
Ezért otthon garantált zsákbamacskát kaptak volna! És ez már nem az első ilyen
rosszindulatú lépésük volt. Azt gondolom, kissé szabadjára vannak engedve itt,
és ez meg is látszik; visszájára fordult a dolog, mert ez már az ittlakókat is zavarja,
tehát nem csak engem. (Összehasonlítva mondjuk Galina-ék macskájával ezek
egyértelműen tajgetosz+++ kategóriásak. Talizmán olyan kis angyal!) Szeretem a
macskákat, de ami sok, az sok. És ez már messze több volt a soknál. Kb. fél
kettőig takarítás, utána próbáltam elaludni. Reggel aztán 9:40-kor keltem, pont
oda fogok érni 10-re, nem? De mázlitok, hogy most ott lapítatok vhol! Ráadásul
mintha bedurrant volna a vádlim. Ja, igen, a csakazértis vagánykodás a
rövidgatyával. Nem vészes, hamarosan el is múlik. Gyorsan tea, kajálni nem volt
időm. Így is elkéstem természetesen. Ez elején nagyon oda kellett figyelnem,
mert még fáradt voltam. Aztán ez vhogy elmúlt. Egyre jobban megy az orosz, ez
jó. Jelena-nak visszaadtam a színházjegyeket, nem tudok rá elmenni sajnos. Utána
maradtam kb. egy órát a P. Passzázsban, elintézni azt, amihez kell net –
megbízható, és nem olyan hun-féle. Ennek eredményeképpen bőven 14 óra után
indultam el a kajádába, amit Évi mutatott. Alighogy kilépek egy fekete Escalade
húz el komótosan, alaphangon dörmög a medve-szerű V8-as, hangtalanul dolgoznak
a pacik, csendesen teszik dolgukat a Nyúlmókusok. Útközben
olvasgatom a buszmegállók nevét, ugyanis tegnap a térképet bújva (eredetileg
azt próbáltam beazonosítani, hol lakik Galina és Denisz) rájöttem az egyik jel
(kis barna vonalkák) értelmére; ez ti. a buszmegállókat jelöli. (Ez talán
egyértelmű az oroszoknak, de nekem nem, sokszor megnéztem, a jelmagyarázatban
nincs.) Ezután egy másik jel jelentése is nyilvánvaló volt, ez pedig a közelben
található megállók neve. Igen ám, de az „Obsezsityie”, ahol leszálltam,
állatira nem ott volt a térképen, ahol én gondoltam. Tudom, totál hülyeség ezen
filózni, de egyszerűen nem hagyott nyugodni, hogy minden logikának
ellentmondóan máshol volt a térképen, mint lennie kellett volna. (Max. 20
percnyi sétára van a térkép szerint, de busszal volt vagy 30-35 perc, és a
taxinak is volt vagy bő 25 perc. Lehetetlen, hogy ilyen közel legyen, ekkora
kerülőt miért csinált volna a taxi? Galja amúgy is azt mondta volna, hogy
menjek gyalog, hisz busszal sokkal több idő. Ráadásul, ha jól emlékszem azt is
mondta, hogy a 9. Janvarja utca utolsó megállójánál laknak, ez viszont a város
totál másik felén egy más nevű utcában volt. Ugyanakkor a 9. Janvarja utcában
nincs ilyen nevű megálló, viszont a piac helyét sem sikerült beazonosítanom,
ellenben egy hídon átmentünk, és híd vezet át a 9. Janvarja utcán, igaz még sok
másikon is. Nonszensz!) Szóval bőszen nézegettem az utcákat, táblákat,
épületeket. A térkép pedig jó. És én sem emlékszem rosszul. A logika is mást
diktál. Akkor hol a hiba?! A kantin épületébe lépve megállít a biztonsági őr.
Rajta a felirat: OXPAHA. Kudá? (Hova?) Mondom neki, kajálni. Oda már ne menjen:
zárva. Megköszönöm, kilépek az épületből, no, akkor most hova? Éhes vagyok, de
nagyon, szóval haza nem. Boltba kellene menni, de mit vegyek? Olcsó is legyen
és jó is, de főleg gyorsan meg lehessen enni. A süti most kevés. Sétálok-sétálok,
ahol a múltkor láttam a 4,2 TDI Q7-est, most kapott társakat is, böszmeteg
Bangle 7er feszít mellette, de ami közöttük van! Mercedes CL600! Azannyát!
Hatalmas fekete bálna, de szigorúan csak háromajtós. Oldalán nagy krómfelirat
hirdeti: V12. 6 literes V12! Van ízlése a tulajnak, szó se neki! Megy a fotó,
ezt nem lehet kihagyni! Aztán séta to… Na neee! Mintha egy fehér Cadillac
Escalade állna ott a kerítés mögött!? Ezt meg kell nézni! És valóban! Hányadik
Escalade ez ma már? A második? Csóróság van, mi? Fényképet nem készítettem
róla, mert nagyon szem előtt vagyok, meg amúgy is eléggé „rossz helyen” parkolt
fotózás szempontjából. Nézem, ámulok, ez nem lehet igaz! És mégis… No, most már
tényleg tovább! Vhogy nem volt kedvem bemenni egyik boltba sem, viszont támadt
egy ötletem. Ki kellene próbálni, milyen kaja van az útszéli restik egyikében,
olyan jó illat jön ezekből mindig, és az meleg kaja. No, jó, biztos kicsit
drágább, de meleg kaja. Idióta módon a pályaudvarhoz legközelebbinél döntöttem
el: itt veszek vmit. Jött is a csoda azonnal: 40 Rubel. Csaaaak?!??! 40
Rubelért kaptam egy nagyobb lángos méretű tésztába kisütött
darálthúsos-zöldséges vmit. A nevét nem jegyeztem meg, meg annyira éhes voltam,
nem is érdekelt. Úúú, és milyen finom! Az első harapás után éreztem, tonnaszám
szabadulnak fel bennem a boldogsághormonok. Rögtön milliószor jobb kedvem lett.
És bőven jóllaktam vele! 40 Rubelért! Hm… Nem is rossz! Rögtön semmi kedvem nem
lett hazamenni, viszont még a kaját majszolgatva sétálni igen. Nem messze, mert
a vége-fele éreztem, nagyon laktat. A játszótérig sétáltam el, addigra
kivégeztem a késői ebédet. Ott aztán fényképeztem ezt-azt. Hatalmas karácsonyfa
áll ott, akkora gömbök voltak rajta, mint a kinyitott tenyerem. Hazafelé
nyilván útba ejtettem a szürke CTS-t. És megint mázli! Messziről látom, ég a
hátsó lámpája! És most nappal van! Telefon elő! Az anyósülésen egy 30 körüli,
meglehetősen csinos nő matat, becsukja az ajtót, majd átsétál a vezető-oldalra
és beszáll… Neeeee, ez tényleg az övé?! Fotózz, már te marha, mert elmegy! Két
kép készült, ez egyik lett csak éles. Sajnos a kerítés, korlát stb. így is
sokat kitakar, de a lényeg látszik. Aztán eltűnt az épület mögött. Szinte már
otthon voltam, mikor látom, méltóságteljesen megáll a piros lámpánál. Mert egy
Cadillac-kel, még ha az CTS is, nem illik rohanni. Csak néha. Akkor viszont
nagyon! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése