2013.01.07.
Az
elmúlt napokban sokminden történt. Ugye most Szásánál lakom. Akkor kicsit az új
helyről: maga a ház 16 emeletes, teljesen új építésű, egy almafa-ültetvény
mellett van. Ez a helyi mezőgazdasági egyetem kísérleti kertje. No, most ez a „kert”
itt annyit tesz, hogy amíg a szem ellát, almafák. Persze a helyi gyár veszi meg
a termést, amiből helyben állítanak elő finom almalevet. Így is lehet. Nagyon
nyugodt környék, igaz gyalog Szása szerint kb. egy óra beérni a városközpontba.
Kíváncsi leszek, nekem mennyi. Ami királyság: szinte előttünk folyik a
Voronyezs folyó. Illetve nem. Mivel ez víztározó. Szása még nem is volt a
parton. Kalkulációm szerint 10-15 perc séta és már ott is vagyok a csodás
halparadicsomban! Mondjuk még meg kell néznem Google-Földön, milyen a part,
mert ez nem kiépített, az tuti. De éppen ezért biztos tele van hallal. Sok busz
jár errefele, ez jó. Szásával egyeztettünk is, melyik busz jó, melyik félig és
melyik a tilos kategória; ti. a város másik végére visz, ami ugye itt kb. 10
km. Mi van, ha elszúrom, elnézem, este van és nem a jó megállónál szállok le,
stb. Szóval mindent. És a lakás: hát nagyszerű! És a panoráma! A lakás maga ízléses,
olyan ódon jellegű, de persze teljesen új. Van zongora is… (Nem dísz, Szása tud
játszani, mutatta a kottáit is.) Ami abszolút kedvencem: a fürdő és a WC. A
plafon ugyanis egyedileg, Szása kérésére festett üveg, ami galaxisokat ábrázol,
amit persze hátulról megvilágít egy lámpa, így olyan, mintha az ember a szabad
ég alatt, mi több az űrben lenne. (A téma nem véletlen, Szása ugyanis ért a
csillagászathoz is.) Ez vmi eszméletlen, annyira gyönyörű! Percekig tudom
bámulni. Megunhatatlan. A lakás nincs még készen, a konyha és egy szoba félkész.
A konyha már nem sokáig… A konyha hiánya mondjuk abban azért megmutatkozik,
hogy egyelőre elég behatároltak a lehetőségeink kajakészítés ügyében, van mikro,
és egy elektromos sütőlap. Meg hűtő természetesen. Egyelőre egyszerűket, de
nagyszerűket eszünk. Tegnap délután bebuszoztunk a városba. (Bár ez is még a
város része, de annyira nyugodt, annyira más, hogy olyan, mintha a város melletti
faluból járna be az ember.) A cél kulcsmásolás volt, ezt persze elfelejtettük.
Továbbá, hogy Szása megmutassa, kb. milyen erre a járás. Van ugyanis egy-két
érdekesség. Itt ugye minden buszra felszállva 11 Rubelt kell fizetni, ennyi a
jegy. Ez igaz minden buszra, kivéve a 9-esre. Ennél ugyanis nem fel-, hanem
leszálláskor kell fizetni. Hogy miért, ez Szásának is talány, nekem meg pláne.
Csak. Szóval vannak ilyen jópofa dolgok. Egyébként a 9-es meseszép helyen jön,
kastélyok (ma egyetemek) mellett. Az út ugyan nem olyan jó, mint a belvárosban,
de a környezet mindenért kárpótol. A busz is érdekes. Ha jól értettem, erre
nincs szám-csere, mint otthon. Itt egy busz „élete végéig” egy szám alatt
közlekedik. (Az öreg buszok esetén rendszámot is sok esetben a hátuljára csak
felfestik, rendszámtábla nincs, mindek is?) A 9-es es ősrégi Volvo, talán a
kora ’80-as évekből. Időutazás. Csoda, hogy bírja, bár akkor még igaz volt: „Einmal
Volvo, immer Volvo”. Ja! Ma a belvárosban sétálunk Szásával a felhőkarcolótól
nem messze. Állunk a zebránál. Látom, a közeli parkolóban áll egy fekete Lincoln
Navigator (nem az, mint a múltkor, ez egy új volt). Éppen fordulnék felé, hogy mondjam
neki, erre elmegy egy fekete Cadillac Escalade. Felnevettem, ilyen nincs!!! :) Szóval
visszafele a 9-essel jöttünk. De nem a házig, kissé tovább, a közelben van egy
nagy bevásárló-centrum. Van itt minden, ruhabolt, szupermarket ennek-annak.
Persze kaját venni jöttünk, ugyanis a hűtő üres volt. (Szása előtte nap
érkezett haza, mint amikor én költöztem hozzá. Éppen ezért ez első reggeli elég
rögtönzött volt, de így is bőséges és persze finom.) Meg amúgy is: ma van a
pravoszláv karácsony. (Érdekes, hogy csak másnap, azaz ma ment el ünnepelni a
húgával és anyukájával.) És ha karácsony, akkor megint nagy evés-ivás. Újra. Az
alapállás az volt, hogy mit igyunk. Vodka vagy pezsgő. Naná, hogy vodkát! Orosz
ünnep van! Akkor tehát: grillcsirke, káposzta, uborka, kenyér és még egy csomó
minden, nem csak mára, a hétre; sajt, tészta, találtam magyar fehérbort is,
naná, hogy jött velünk! Tejfölt persze elfelejtettük, de van fagyasztott,
levesnek való gomba. Sétálgatunk a sok polc között, nézegetem a halak
akváriumát, mennyibe kerül ez és az. Csuka itt sincs. Viszont van Busa, Ponty
és persze pisztrángok, és lazacok, köztük Gorbusa-lazac is. Meg megannyi
füstölt-hal. A békés halak ára egyenesen vicc. Aztán a hűtőpultnál Szása
sütnivaló krumplit vesz, én természetesen a halaknál matatok. Itt is van
minden: tengeri halak, Csuka, és mit látnak szemeim: Compó! Ha jól emlékszem,
100 Rubel körül volt 1 kg. Compó! Nem is ettem még. Elveszem, visszateszem.
Elveszem, visszateszem. A fenébe is! Csak megvesszük! :) A fejüket sajnos
levágták, bár kétségem sincs felőle, finom étel lesz belőle. Még nem tudom mi,
de egy Compó nem lehet rossz. Nem is egy, 4 van a zacskóban. Egyébként az orosz
áruházak azon része, ahol ehetőt kapni, merénylet az éhes emberek ellen. Annyi
finom, láthatóan ízletes dolog van, hogy az vmi csoda! Eper, fekete-ribizli,
meg még ezer fajta gyümölcs, halak, sajtok stb. A kasszánál Szása fizet, de
előtte mondtam neki, fele-fele. A hazafele út sem volt unalmas, legalábbis
nekem. Azt tudni kell, hogy ettől a lakóparktól nem messze egy 2x3 sávos
autópálya van, ami Moszkvába vezet. Ezen egy gyalogos felüljáró vezet át,
amiben lift van! És szinte minden rozsdamentes acélból van belül. Durva… Otthon
megadom neki a pénzt. A fele sem volt kevés, 1300 Rubel. Viszont az ételek íze
mennyei! A grillcsirke! Oh! Ami meg az uborkát illeti: hát ilyen finomat talán
még nem is ettem. Ezt nagyon eltalálták. Az ünnepi vacsora előtt azonban még ünnepi
munka várt ránk. A lakás előterében hatalmas kupac építkezési törmelék állt
elszállításra várva. Több zacskónyi sitt és beton-darabok, némelyik elég komoly
darab volt. A misszió: a közel (teher)liftig elvinni mindet, ott aztán felét
levinni, majd elcipelni a konténerbe. Aztán ugyanezt a másik felével. Szása egy
órát írt elő a küldetés végrehajtására, de én már az elején láttam, több lesz
ez jócskán. Ügyelni kellett több dologra is. Bent a járólapon voltak, tehát nem
lehetett húzni. Kint lehetett volna, de akkor takarítani kell. Az öltözködés is
érdekesen alakult. Szásánál vmi elképesztő módon fűtenek, rövidgatya és póló a
max. ruházat. És nyitott ablak. A lakás előtt elkél az egy pulcsi, a
földszinten (ami ugye itt az első emelet) pedig két pulcsi, kint pedig sapka
is. Azért szerencsénk volt, mert kint annyira kellemes hideg volt (saccra -3, -5),
hogy elég volt a két pulcsi. Ennyit még soha nem öltöztem-vetkőztem ennyi idő
alatt. De muszáj volt, ha kimelegedek, végem. Annak tuti megfázás a
következménye, azt meg nagyon nem szeretném. Jó sokáig tartott a mutatvány,
mire mindennel végeztünk. Szása meglepő módon nem bírta annyira szusszal, a
nehezebb dolgokat én röhögve cipeltem, neki láthatóan túl nehéz volt. Pedig
abszolút nem vagyok erős. Csak hát az idealisták kétszer olyan keményen
küzdenek! Kint az idő, mint írtam, nagyon kellemes volt, esett a hó – már napok
óta. Nem sok egyszerre, de kitartóan esik. A végén jól esett a hideg hóban nyúlkálni,
érezni ezt a kellemes hideget. Imádom! Szása az utolsó darab beton elcipelése
után láthatóan nagyon fáradt volt. Nekem a „semmi extra, csak egy kis mozgás”
volt. Csak kezdtem éhes lenni. Még az utcán tanúi lehettünk egy nem éppen vidám
jelenetnek. (Figyelem! Karácsony este van!) Ordibál egy férfi fel a lakásba,
néha hógolyó kíséretében. Szása mondja: ebből verekedés lesz – odafent. A férfi
(?) azt sérelmezte, hogy asszony-pajtás neki nem tetsző helyre állt be az
autóval. (Sokszor elsétáltunk ott, egyik autó sem állt „rosszul”.) Láthatóan
erősen ittas volt. Szegény asszony, biztos nem ezt várta és érdemelte
karácsonykor… :( (Előtte pont láttuk, az ablakot tisztította lóhalálában, hogy –
gondolom – az is tükrözze az ünnep jelentőségét.) Igazán sajnáltam.
Mi
viszont azt kaptuk, amit megérdemeltünk: nagyszerű vacsorát. Ilyen az, amikor
két férfi főz. No, jó, túlzás, hogy főz, mert példának okáért a csirkét csak
melegíteni kellett, de akkor is! Jól hangzik, még ha nem is igaz! :D A vacsora
tényleg finom volt, mondanom se kell, degeszre ettük magunkat, legalábbis én
igen. Ennyit enni, már megint… Utána beszélgettünk erről-arról. Szása ajándékba
kapta tőlem a Balatonról szóló könyvet, láthatóan megleptem vele és tetszett is
neki. Könyvespolcán rögtön a Szahalin szigetekről szóló könyv mellé tette. Ő
ugyanis ott született. Mutatta a könyvet: mesés hely. Nagyon távol.
Most,
karácsony másnapján, este 18 után elment itthonról, Galinával és anyukájával ünnepelnek.
Most olvasom rokonom elmiljét, hogy a karácsonyi ortodox misét ne hagyjam ki,
ha tehetem. Jó lett volna, én is gondoltam rá. Sajnos most nem volt rá alkalmam,
viszont a TV-ben megnéztük. De van egy olyan érzésem, hogy nem utoljára vagyok,
leszek itt a pravoszláv karácsonykor!
С Рождеством!
Úgy legyen. :-)
VálaszTörlés