Egy nép halála

2013.01.11.

Micsoda nap volt a tegnapi! Négy Cadillac egy nap! CTS, egy fekete/sötétkék és egy piros SRX és persze az egyik Escalade. Ez utóbbi az iroda parkolójában állt. Már fentről, a 3. emeletről kiszúrtam! Nem lehet nem észrevenni! Aztán lent látom, jár a motor, dolgozik az állófűtés. Szépen kivártam, amíg megjön a tulaj, beszáll a meleg autóba, és gázt ad. Egy 6,2 literes V8 hangja szólt, mit szólt! bömbölt fel, pedig ez csak kis gáz volt. Olyan tahó a rejtett, kissé oldalt kivezetett kipuff! És az a hang! Ahogy elhaladt mellettem, mintha egy szibériai tigris dorombolna! (A tigrisek nem is tudnak dorombolni.) Az a hang! Nem lehet megunni! Igaz, hamisíthatatlan amerikai V8! A legjobb, a legszebb! A tulaj csak kis gázzal operált, mert napok óta esik a hó, bár ma a szél is fújt, így nem tűnik soknak. Viszont haladni benne meglehetősen nehéz. Vannak aljas dolgok; első a jég rajta hó. Második a tükörjég, rajta hó. Harmadik fázis a tükörjég, rajta ember által letaposott hó (azt hinni, járható, közben meg nem; hogy az orosz hogyan abszolválta, az talány…). De legaljasabb mind közül a nejlon hóval befedve. Egy kis darab is elég, és óriási burkolás a vége. Ma majdnem megjártam vele. Tényleg nem kell sok, elég egy cigisdoboz tetejéről származó apró nejlon, amit elfújt a szél.

Más autós látnivaló is volt, azonban ez nem annyira vidám. Sétálok vissza a 16-os iskolából, látom ám, egy E39-es áll, és egy fiatalabb nő nézegeti az olajszintet. Sokszor. Aztán közelebb érve észrevettem, hogy alatta tócsában áll az olaj, és folyik, ömlik belőle. Egy (dízel) E39-es halála… És milyen szimbolikus! Ma találkoztam Simonnal. Másik önkéntes Németországból. Szánalmas egyén… Lukas legalább vmilyen szinten talpraesett. De ez?! Gizda mert elvégre nagy királyság vegának lenni, meg főleg büszkének rá. (Egy férfi undorító vegetáriánusként!) Meg büszkének lenni, hogy ott volt vmelyik antifasiszta (már a szó is értelmeteken, értelmezhetetlen Német(?)országban) tüntetésen, derék cselekedet. És mit ért el vele?! Talány neki is… Aztán meg a büszke antifasiszta ha meglát vmelyik sarkon egy nagydarab kigyúrt „fasisztát”, hanyatt homlok menekül teli gatyával. Egyszerűen szánalmas… Meg ostoba és paraszt is. Egy: egy könyvklubban van fogas, ami azt a célt szolgálja, hogy a kabátot fel lehet rá akasztani. Tehát nem kell a székre húzni. Rágózni, főleg teli szájjal, nyámmogva: bunkóság. De a legótvar-parasztabb: bőrszékkel hintázni közben. Hát ez mindent vitt! Egy E39-es halála. A szimbólum: a „dicső” újért feladták a régit. Mert bár az új erősebb, gyorsabb, de nem jobb, főleg nem tartósabb. Mit bírna ez a szerencsétlen szánalom abban a hideg lövészárokban éhen-szomjan, mint anno az ősei? És itt nem ideológiáról van szó, hogy helyes volt-e vagy sem. A teljesítményt el kell ismerni. Mindkét oldalon. Minden oldalon. Hogy mit bírna? Be se soroznák, akkora rakat semmi. Undorom van ettől a fajtától. Semmi életrevalóság, semmi egyedi nincs benne; irányítható konzumidióta. Nézz rá Szására! Büszke, okos, művelt. És nem (csak) mert orosz. Egy E39-es halála és egy népé, egy gondolkodásmódé is. Vége annak az álomképnek, amit akkor képzeltünk, mikor arra gondoltunk: német. Ezek ma elérhetetlenül messze vannak attól a némettől. Ez a nép meghalt. Vége. Igen, fizikálisan létezik, de mentálisan megtört(ék). Senkik lettek szememben. Végleg.

Ma újra esik a hó, és hideg is van – visszatért az orosz tél! Hurrá! Sétálok a Petrovszkij Passzázs környékén, előttem egy csinos lány sétál. Aztán egyszer csak gondol egyet és kitárt karral élvezi a hóesést.

Ma ettem egy orosz almát. Szása hozta tegnap, vagy tegnapelőtt a szülinapi buliból. Gondoltam, megkóstolom, milyen is. Meglepő íze volt. Nagyon finom. Összevetve a magyar almával, nem mondanám egyiket se jobbnak a másiknál. Az orosz almában, akár csak a magyarban, érezni, kiérezni az orosz (magyar) föld ízét. És ez teszi igazán egyedivé. És finommá!

Szása mesélt egy érdekes dolgot. Valahogy előkerült a szó arról, hogy milyen meleg van. Ezt ugye már többször is leírtam, mindenhol veszettül fűtenek, meleg volt a vonaton, meleg Olgáéknál, Galináéknál és itt is. Az irodában, buszokon úgyszintén. Szása szerint ez azért van, mert – bármilyen paradox is – az oroszok félnek a hidegtől. Jobban belegondolva ebben van vmi. Mert különben miért fűtenének ennyire? Mert ez már egy olasznak is túlzás lenne, ha nincs nyitva az ablak, simán van 28 fok a szobában. Plusz természetesen. És az ablak mellett.

Ma egyébként nagyon sűrű napom volt, és ez így folytatódik a hétvégén is. Nincs pihenő, pedig a szerződésben 2 szabadnap van. Ennek apropóján Szása elkérte a szerződést és a 2. mellékletet is, amit itt írtak. Érdekes dolgokra jöttünk rá. Ez még a jövőben csodafegyver lehet! Most viszont majd’ lecsukódik a szemem, pedig holnap-holnapután programok ezerrel. De hol van ez ahhoz képest, ami itt volt 70 évvel ezelőtt. Ugyanis ma évforduló is van. (Elmúlt már éjfél, amikor ezeket írom.) Ma volt a voronyezsi front áttörése. Nekünk ez a doni katasztrófát jelentette. Emlékezzünk hát a hősökre, akik akkor is megpróbáltak kitartani, amikor már nem lehetett. Nem az ideológia miatt, nem magukért, a HAZÁÉRT!