2012.12.17.
Tegnap lőttem egy képet. Cadillac Escalade
van rajta. Ez volt az, ami feltűnően tiszta volt és street-race-t nyomott két
másik beste V8-cal. Semmi érdekes nincs ebben, igazából unalmas is lenne
ennyiszer olvasni még egy oly’ nagyszerű autóról is, mint az Escalade. Igen ám,
de este az ágyban nézegettem a képet és meglepődve vettem észre: ennek más volt
a rendszáma! (Tehát a tegnapi nem „A” hanem „EGY” Escalade volt – nagy különbség!)
És azért legyünk őszinték, még egy majd’ kétmilliós városban sem megszokott
dolog, hogy két, ilyen Európában ritka és nagyszerű autó legyen. Kissé
elgondolkoztam a dolgon. Véletlen lenne?! A véletlenekben nem hiszek.
(Ugyancsak tegnap hazafele egy belső parkolóban egy Cadillac CTS-t is láttam.)
Rá kellett döbbenjek, korábbi álláspontomat felül kell vizsgálnom. Az
lehetetlen, hogy ennyi „nem egészen törvényes úton” meggazdagodott ember éljen
itt. Képtelenség. Nehéz beismerni, de tény: jól megy itt az embereknek. Oké,
lehet ellenérvelni, hogy státuszszimbólum az autó, és az oroszok szeretik a nagy
verdákat. Igen. De mi is. És nálunk még BP-en sem látni ennyi „kemény” autót. És
itt már rég nem csak az Escalade-ról van szó. (Az új(abb) német triumvirátusból
is szinte kivétel nélkül az erős változatok vannak, soha ennyi V8 Audit nem
láttam, de erős az AMG és Brabus mezőny is.) Ez már nem márka-függő. Nem
hagyott nyugodni a kérdés. Pont tegnap olvastam a toltálcáron, hogy Európában
drasztikusan csökkent az új autók eladása. (Németországban is státuszszimbólum
az autó!) Persze ott egy szó sem volt Oroszországról. (Megfigyeltem, ez amolyan
klasszikusan nyugat-európai struccpolitika: ne nézz keletre, mert ott „minden
csak csóróság”. A valóságban meg egy külön úton fejlődő, erősen feltörekvő,
mondhatni gazdag világ ez. Kezdem megérteni Szását…) Kissé utánakeresve meglepő
dolgokra bukkantam. Míg egész Nyugat-Európában 2010-ben (fontos az év is, ekkor
még nem volt ilyen rossz az autópiac) X mennyiségű autót adtak el, addig
Oroszországban ennek a felét. És akkor számoljunk csak: magában Németország 80,
Fro. 62, Nagy-Britannia 62, Olaszo., 60 Spanyolo. 46 millió fő. Oroszország „csak”
143. Csak a nagy államokat számolva 310 vs Oroszország 143. Megdöbbentő számok
ezek. Itt szárnyal az autók eladása, míg ott stagnál, de inkább csökken. Tetszik
érteni?! Kissé olyan ez, mint amikor az EU-s tárgyalódelegáció a nemzetközi
konferencián azt hiszi, hogy az amerikai fél egyenlő félként kezeli. Egy fenét!
Ők is tisztában vannak azzal, hogy már régen nem egy súlycsoportban vannak. És
erre döbbentem rá itt is. Már nem „mi” teszünk szívességet az ittenieknek,
hanem fordítva. Itt sincs kolbászból a kerítés, félreértés ne essék. Van honnan
felfejlődni. De a tendencia, az a fárnya tendencia! Egy okos ember mondta anno:
"Nem
lehet összekötni a pontokat a jövőt fürkészve, az összefüggések csak utólag
visszanézve látszanak." És mit látunk visszatekintve? Nálunk örülnek
nullaegészvalamennyi növekedésnek is, itt meg csak egész százalékkal számolnak.
És ez már régen túlmutat az autókon. Furcsa világ ez. Nehéz megérteni sok
mindent, hogy itt mit, miért és miért pont úgy csinálnak, miért pont így
történik. Ezért vagyok itt, ezt a titkot megfejteni. Nem könnyű…
Ma hajnalban még az orosz házit készítettem, hála
lustaságomnak. De utálom ilyenkor magamat! Utólag sokkal okosabb az ember… Önkéntesekről
szóló újságcikket kellett kiszótározni, azaz értelmezni. Nehéz volt, mert orosz
írta oroszokról, oroszoknak. Küzdöttem vele, de ez egy fordítónak presztízskérdés
(is)! Szóval későn kerültem ágyba, pár órára rá arra ébredek, hogy a macskák terminátorosat
játszottak. A fenébe kívántam őket, de csak nem hagyták abba. A kandúrral
mostanában amúgy is sok bajom van, a múltkor is egy hatalmas taslival jutalmaztam
egy meglehetősen pofátlan próbálkozását. A nőstény békésebb, de olyan kis tufa
szegény. Olga mesélte, azért szüttyög, mert kiesett múlt nyáron az ablakon, és
rosszul forrt össze az orra. Egy macska?! Kiesett az ablakon?! Szóval ő a szép
szóból is ért. Most már a kandúr is. Azóta megvan az a bizonyos egy méter, de
jobb is így. (Megjegyzem, ők is kihajítják őket a konyhából, ha ott támad
kedvük – hol máshol???! – randalírozni. Szóval a macskák huligánkodtak
éjjel/hajnaltájt. Azért elaludtam (vagy ők hagyták abba). Reggel kakaskukorékolásra
ébredek. De utálom ezt a hangot! De épp’ ezért lett az ébresztőjel a telefonon.
Mérgesen nyomom ki. Még szürke minden. Sehol senki. Tea; az első pozitívum: a
zöld tea cukorral kiváló! Eszek egy kis prjanyiki-t. Ezt úgy tessék elképzelni,
mint nálunk a puszedlit, csak a máz vékonyabb rajta, és belül feketeribizli-lekvárral
van töltve. Isteni! Második plusz. Kezdem érezni, hogy elhagyom a csalánozók fejlettségi
szintjét. A macskák sehol, szerencséjük is! Visszatérve a szobába kellemes
hideg (kinyitottam az ablakot, mikor kijöttem). Rögtön elérem a főemlősök
szintjét! Jótékony, amikor a plusz 23 fokból az ember egy mínusz közeli szobába
lép. Imádom a hideget! :) A tegnapi fiaskóból tanulva, gyorsan átfutom a térképet
még az előszobában. Ott a tegnapi hibapont, azt néztem be. Ma nem fogom!
Jólesik a séta, olyat látok, mint eddig soha életemben: egy férfi a bolt előtti
korlátot törli fényesre. Nem tudok mit kezdeni a dologgal. Ez azért még egy
pedáns svájci nyugdíjasnak is túlzás lenne, nem? Rutinosan közelítek a
Petrovszkij Passzázs felé. A hotel előtt – mint mindig – burzsuj autók: Toyota
Land Cruiserek (V8 mindegyik), Range Roverek, bálna Mercik és mintha a sor
végén egy nyújtott Bangle 7-es is lenne. Korán vagyok még, van idő nézelődni.
Bent sehol senki, egy szép lány még csak most nyitja ki a könyvesboltot, ill.
klubot. Várok, nézelődök egy bő negyed órát, jön Jelena ezerwattos vigyorral,
mint mindig. Jó nap lesz ez, érzem! Olyan jó vele beszélgetni! Érdekes dolgokat
kérdez – időközben megjön Évi is. Kiderül, kora ellenére punk zenét is szeret.
Furcsa egy ország ez. Kicsit beszélgetünk Kodályról, arról, hogy telik itt és
hogy otthon a Karácsony. Beszélgetünk mindenről, a fordítás is szóba kerül, itt
elememben vagyok, dől belőlem a szó. (Csak tudnám honnan, ezt sosem tanultam
oroszul. Ilyenkor vagyok büszke arra, amit a Fordító & tolmács adott.) Jelena
is mesél, egy reptér mellett lakik, ami nagyon zajos. Csak nem?! Kérdem, milyen
gépek szállnak fel-le. Mondja: kéthajtóműves fehéres szörnyetegek. Áááááá! Ez
nem lehet igaz! A katonai reptér mellett lakik!!!!! Tu-22M3-asok, Tu-160-asok,
Szu-24-esek!!! Nyáron tuti meglátogatom. Szokott nyílt nap is lenni. Remélem
idén is lesz! Már látom, repülnek ezek a csodás, halálthozó gépek a kék nyári
égen… de repül az idő is, már 13:00. Elköszönünk Jelena-tól, megy útjára, engem
Évi invitál, tud egy tuti helyet, ahol jó és olcsó a kaja. Valóban jó, és nincs
is messze. Közben folyamatosan beszélgetünk. Szemem sarkából látom, néznek ránk
az utcán, az étkezőben: meglepett arcok, ez meg milyen nyelv lehet?! MAGYAR! :D
Süt a nap, jól esik a nem túl hidegben Évivel sétálgatni, magyarul, MAGYARUL
beszélgetni. 1951 km-re otthontól. Azért ez a királyság! Visszaérünk a Petrovszkij
Passzázshoz. Évi megy dolgára, én haza. A ház előtti átkelőnél két igazi orosz
szesztestvér próbálja egymást felsegíteni, de inkább esnek, mint kelnek.
(Elsőként látok idekint ilyet, de tuti nem utoljára.) Szenvtelenül mennek el mellettük
a járókelők. A gyenge lent marad. Ez is az orosz élet része. Itthon senki, teát
készítek. Zöldet és cukorral! A macskáknak úgy látszik, van szégyenkezni-valójuk
mert egyik példány se tolja elő szánalmas orcáját. Victor bekapcs, új jelet
fog. Victor a kopó. Elég erős, szabad is, de vmiért nem jön be rajta a google,
így más sem. Vissza a jól bevált kalóz kettő-re :) SMS jön. Maria kérdezi, hogy
lenne magyar fordítás, érdekel-e. Hát hogy a fenébe ne! Erre vártam már mióta!
Holnap 10-re akkor iroda. Ülök a gép előtt, írom ezt a blogot, jön Szása SMS-e.
A Drakulát nézi. Magyarul. Húha! Vannak bajok nyak felett! Totál megborult…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése