2012.12.12.
Ma
reggel arra keltem, hogy Olga beszélget vkivel a konyhában. Mint később
kiderült, a takarítónő volt az. Ez csak azért meglepő, mert a lakás állapotából
eszembe nem jutott volna, hogy takarítóra is futja. (Láthatóan nem most járt
itt először.) Jobban belegondolva viszont lehetséges, mert ugye Olga tanárnő,
ami értelmiségi foglalkozás, tehát valószínűleg jól keres. Ezt támasztja alá,
hogy mindhárom lánya tanul, sőt a legidősebb orvosira megy majd. Ez meg
gondolom itt sem olcsó móka. Kicsit megtévesztőek itt a külsőségek. 1951 km-re
nyugatabbra erre a családra azt mondanák: a társadalom (leg)alja. Pedig a
külsőségek nem feltétlenül vannak összhangban a tartalommal. Ez esetemben
például azt jelenti, hogy Olgáék lakása magyar szemmel nézve elég gáz, viszont
ő maga angoltanár, ahogy látom biztos állással, és valószínűleg középkategóriás
keresettel. Sokmindent vesznek boltban (nem konzumidiotizmus ez, semmi olyat
nem láttam eddig megvenni, ami felesleges lenne, és csak a „fogyasztást” szolgálná),
sok a nyugati cucc náluk stb. Egyébként ma megint vele mentem „tanítani”, egy
boxoló (Szergej) ismerkedik az angol nyelv – egyelőre – nehézségeivel. A falon
oklevelek, elismervények Olga tudásáról, és volt köztük nem egy híres angol
egyetem által kiállított is. Szóval a külsőségek csalókák. Legalábbis nekem.
Eleve, az ittenieknek más a felfogásuk a materiális javakról. Nem mondom, hogy
feltétlen igazuk van ebben, de azt sem, hogy nekünk. Jah! Elfele taxival
mentünk, melyet az idősebbik lány rendelt, így egy darabon elvitt minket is.
No, hát az orosz közlekedés belülről: megpróbálom leírni, ahogy volt, ahogy
láttam. Vár egy taxi a ház előtt, benne egy klasszikus orosz, 50 körüli, „ma
sincs kedvem dolgozni” arc. Kockalada, félig felparkolva a padkára, ill. annak
helyére, mert a „belső udvaron érvényes” szokások értelmében azt már rég
lenyomta a sok autó a földbe. Szóval vörös kockalada áll, beszállunk. Hát a
belseje… Sofőr: műbőr sportülés (az a fajta, aminél a fejtámla egyben van a
háttámlával), szóval új darab, a műszerfal eredeti, a kormány sztem a Lada
Kalinából való és „elegánsan” fekete szigetelőszalaggal van fészliftesítve a
tetején. A sebességváltó: a szabvány félméteres kar végén
borostyánkő-utánzattal, term. fokozatkiosztás nélkül. A jobbegyen az ülés
azonos, mást nem látok belőle. Biztonsági öv elöl van, de láthatólak egyszer
használták, amikor anno tesztelték a gyárban a MEO-sok, hogy egyáltalán működik-e…
Hátul a balkettő; itt ül az idősebb lány. Bizt. öv nincs, az oldalablak a
„kurvaszállító autókra” jellemzően lesötétítve; funkcióját találgatom, nem
jövök rá. Jobbkettő; itt ülök én. Öv itt sincs, az ablak anno le volt
sötétítve, de nem olyan feketével, mint a túlsó oldalon, hanem vmi sárgás
fóliával, ami gusztustalan igénytelenséggel foszladozott le imitt-amott;
funkcióját már nem is akarom kitalálni. A könyöklő félig elmállva, a vas
kilátszik, de amúgy oké a kárpit. Szóval beszálltunk, hát előre! Beindítja,
szabvány, férfias Lada-hang. Kigurulunk a kapubejáró végéig, érzem a
felfüggesztés a szétesés határán van, már csak vmelyik orosz szent tartja. Jobbra
megyünk, de irányjelzés nincs, minek, is, aki balról jön, úgy sem látja. (Meg
amúgy sem figyeli…) Jön egy lyuk, emberünk kövér gázt ad, dolgozna a
kipörgésgátló (ha lenne…), de ehelyett kissé megindul a segge. Rutinos
ellenkormányzás, és már haladunk is a forgalomban. Csúszós, az út, no! (Abba
most ne menjünk bele, hogy miért kövér gázzal indult el, csak és kész.) Egyenesen
nem tudunk/akarunk/lehet haladni, inkább szlalomra hasonlít ez a 3 percnyi út.
Hol bejönnek elénk, hol mi vágunk be más elé. Otthon ezért a legjámborabb
családanya is ráfeküdne a kürtre, vagy legalábbis villogtatna, hogy „ejnye, a
keszeg vigye el a gilisztát”, de itt ez a „normális”. Egy pirosnál aztán
megállunk (a járdától egy háromnegyed kocsiszélességre, úgy barátian a sáv
közepén), kiszállunk, megy tovább. Hát, mit ne mondjak, érdekes… Ma azért láttam
legalább 5 tiszta autót is. És egy ’90-es évekbeli, vörös Cadillac Eldorado-t.
És a harmadik Dodge-ot ittlétem alatt. Első nap egy Dodge Caliber volt, szép
vörös, és teljesen tiszta. Tegnap egy Dodge Avenger-t(?) láttam, az eleje
cserélt volt, mily meglepő… Ma pedig egy harmadikat is, egy Dodge Caravan-t. Olga
órája után gyalog jöttünk haza. Még egy érdekessége van az orosz nők téli
öltözködésének, ti. a csizma sarka magas. Télen, igencsak csúszós úton ez
eléggé célszerűtlen – lenne… Itt azonban következetesen magassarkúban
abszolválják a nők problémát, többek között Olga is. Aranyosan tipegve haladnak
előre, ez a taktika, talán ezért nem láttam még nőt elesni. Tudnak vmit, no! A
háztól nem messze vett kaját otthonra. Kaukázusi kaják, nem értettem a nevüket,
meg éhes is voltam. Az egyik vmi tésztába csomagolt darált hús és zöldség
olajban kisütve, kispizza méretű. Finom volt, jól is laktam vele. Hozzá
desszertnek vmi külsőre képviselőfánk-szerű, ami belül édes, fehér habbal volt
teljesen megtöltve. Egyszerű süti volt, de jó. Hozzá természetesen tea,
szigorúan cukor nélkül. Szokom már, de borzasztó erős, főleg az alja. Ma
reggel, egyébként, amikor kiléptünk a házból, Olga mondta, hogy mínusz 10 van.
Nem tűnt olyan hidegnek, egészen addig, míg le nem vettem a kesztyűt. Tényleg
lehetett annyi. És ez februárig csak kevesebb lesz! :)
Nos,
most 21:25 van, menni kellene aludni, de sztem nem tudnék elaludni. Voltam az
interakcijásoknál. Kezd alakulni a dolog, ez örvendetes. 4-től indult a
megbeszélés, de jóval 7 után jöttem el. A megbeszélés vége fele jött egy
ugyancsak interakcijás lány. Érdekes, volt, mert már belépéskor nevetgélt, ami
errefelé ritkaság. (Előtte beszéltem Roman-nal, helyi csávó, készül
Németországba, újságírónak tanul, ő mondta, hogy az oroszoknál a mosoly úgy
általában azt jelenti, hogy vmi nem oké odabent; nos, akkor engem totál idiótának
néznek, de sebaj!) Nem az a kifejezett bombázó volt, helyi viszonylatban
átlagosnak nevezném, bár „szép nagy szíve volt”. Vhogy furcsa volt a habitusa,
de talán ezért is ragadta meg a figyelmemet. A nevét természetesen
elfelejtettem, a fene essen a szar névmemóriámba! :( Jah! Jóval előtte még bejött egy
szőke bombázó is, fordult egyet, én meg majdnem le a székről, húhaaaaa. Nem
értettem a nevét, amikor bemutatkozott, de gyanús volt, amikor németül szólt
pár szót. Közben végig mosolygott. Nem értettem a szitut, egészen addig, míg
Milana el nem árulta, ő Galina, Szása húga. Aztaaaaaa… és itt lefagyott a
rendszer.
A
következő, amire emlékszem, hogy bámulom, háát, basszus Szása, a húgod valóban
vagány csaj! Olyan természetesen szép, mint egy álom. És hát ugye emellett okos
is... (Viszont tele volt a keze gyűrűkkel…)
A
megbeszélés végeztével kilépve az épületből egy eddig sosenem hallott
mennydörgő hangot hallottam. Rögtön kapcsoltam: Voronyezsben állomásozik az
orosz stratégiai bombázóflotta fele, bizonyára az egyik géphez volt szerencsém,
még ha csak hallani is. Ez vmi brutál! Mély, bömbölő, kissé sivító halálhang. Bámultam
felfelé, hátha látom, de este lévén ez teljesen esélytelen volt. Aztán irány
haza. Ilyenkor este-felé már azért jó hideg van, de nem baj, szereteem!
Alighogy leülök ide írni ezt a bejegyzést, gondolok egyet, és megnézem, mit,
milyen wifit tud Victor fogni a környéken, hátha… Próbálkozom, próbálgatom,
mindenhol jelszót kér, a Thomas-féle 1-2-3-4-5stb nem jön be, míg nem az
egyiknél… …oppácska! Fogjuk a szomszéd wifijét! A jel nagyon gyenge, pedig
tudom Victor erős, jól fogja még a leggyengébb wifi enyhe szagát is. Gmail,
fészbúk. Ez utóbbin sok máson kívül Évi is írt. Azt tudni kell róla, hogy
magyar, és szeptember óta kint van Voronyezsben, ő is, mint önkéntes.
Személyesen még nem találkoztam vele soha, így nagyon megörülök, hogy megadta a
kinti számát. (Mivel ő már szeptemberben kiment, sokat segített abban, hogy én
is kijussak, hálás köszönettel tartozom neki ezért.) Gyorsan elmentem egy
txt-be, hátha összefossa magát a szomszéd netje, vagy elhal a jel. Hát ezt jól
tettem. Gyors bejegyzés fészbúkra. Kicsivel rá, mintha hajszál csúszna a
nyakamon, odanyúlok, vmi folyékonyba ér az ujjam. Megnézem, tiszta vér. No,
szuper, elkapartam vmit a nyakamon, most meg ömlik belőle a vér. Erre a
szomszéd netje is összeomlik… Sebaj, a szám már megvan. Irány a mosdó, nem akar
elállni, a fenébe is! Küzdök magammal egy 5 percet, mire egy kissé alábbhagy,
de a szobába visszaérve újra elered a vérzés. (Nincs bajom a vérrel, de
idegesít, pláne most!) Közben bejön a legidősebb lány és a legkisebb, ez utóbbi
mondja, kész a vacsi! Olyan aranyos! :)
Kimegyek
a konyhába, majd vissza a szobába, ezt le kell fényképezni! Borscs, orosz
makaróni, tea és fehércsoki. A borscsot már ismertettem, ma sem volt más. A
makaróni elsőre nem igazán ízlett, a második falat már inkább furcsa volt, a
harmadik semleges, a negyedik pedig már egész jó. Egyszer megálltam, inni egy
kis teát, akkor kezdődött elölről: nem-furcsa-semleges-jó. Ki érti ezt?! A tea
vmi új volt, mert a tetején színes levelek is úszkáltak az eddig megszokott
cirtomfű-leveleken kívül. Agyam mindent megmozgatva kereste ezt a deja vu
illatot/ízt, a szobába visszaérve Heuréka! Ez rózsa! Még vacsora közben jött az
ötlet, írni kellene Szásának egy vicces SMS-t, hogy találkoztam a húgával, stb.,
ha már a múltkor „leellenőriztem”. A gondolatot tett követte. Utána felhívtam
Évit, jó volt végre magyar hangot hallani, hát, még női hangot! :) Megbeszéljük, holnap oroszórán
találkozunk. Alig, hogy letettem, jött is nemsokára a válasz Szásától:
találkozott ma egy szép lánnyal, akiről kiderült, hogy MAGYAR. Nyehhehe! Írok
neki, hogy ugye „nem” Évi az?! Kérdezi, csak nem a barátnőm?! (Nem az, mint
említettem nem találkoztam vele még soha, de amennyit beszéltem vele, aranyos
lány lehet, holnap kiderül.) Húzom az agyát, hadd egye a frász! Válaszából
kiderül, eszi is! :) Holnap majd
csinálok vele egy képet, és csak azért is feltöltöm fészbúkra! :) Rosszal kezdtél, ki Szása! :) No mára ennyi, csajos nap lett,
de nem baj! Holnap 10-re bent kell lennem, ideje aludni menni. 23:14; 2012.
december 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése