Harcz a macskákkal

2012.12.09.

Ebben az országban úgy látszik, a fűtésen nem spórolnak, itt is betegesen meleg van, legszívesebben kinyitnám az ablakot, de lusta vagyok felkelni. Reggel (09:55) neszre ébredek, tuti, hogy a macskák (egyike)! Keresem a tettest, semmi. Pedig tuti itt lapít vhol. Ismerem a macskákat már. (Az ajtót nem lehet bezárni, csak behajtani, megtanulni meg nem nagy kihívás egy macskának, hogyan kell kinyitni manccsal az ajtót. A konyhában, a mosogató alatti szemetest rejtő kétszárnyas ajtót is profi módon nyitják ki, pedig az kissé szorul.) Kinézek az ablakon, egy ember kurblizza éppen be a számomra azonosíthatatlan márkájú rövidke autóbuszt. Aztán beszáll a bal (!) oldali ajtón. He?! Mivan?! Ja, Oroszország… Visszafekszem, újra nesz. Megleszel, te kis dög! :)

Ébredezik a család is, kimegyek üdvözlöm őket, az alábbi kép fogad: nagy kupac túrórudi-csomagolás az asztal közepén, megyek vissza, há-hááá! A tettes a szekrény tetején feszít! Itt lapított hát. Naná, hogy a kandúr! Királyi pózban tudatja a világgal: most ő alszik és nem lenne szerencsés felkelteni. Pedig kelés van! Addig piszkálom a bajuszát, fel kell kelnie. Klasszikus macska-nyújtózás kétszer is, szakadok a röhögéstől! És ugye fekete a cicc! (Ennek, ti. hogy fekete, sokan nem tulajdonítanak, tulajdonítanának különösebb jelentőséget, de aki érti, hogy mi abban a pláne (és főleg mire hasonlít), hogy egy fekete macska felfelé nyújtózik, az tudja, miért írtam le.) Karomélesítés a polcon – hol máshol?! Reggeli – vmi tojásrántotta-féle; nem túl finom és persze tea, szigorúan cukor nélkül! Aztán pihi, és most írogatok itt. Úgy látszik a fekete cicc nem vette zokon, hogy vki foglalkozik vele, mert az előbb is idetelepedett mellém és dorombolt bőszen. Mondjuk nem vagyok naiv, ismerem a megélhetési fajtájukat. Victor (a laptopom neve) arra fújja ki a meleg levegőt…

Ugyancsak ma 2012.12.09-én írom ezt: az előbbi bejegyzést abbahagytam, mert csöngettek és engem kerestek. Egy elsőre semleges figura várt. Alexanderként mutatkozott be. Mint kiderült, ő lesz a mentorom. Eszméletlen egy fickó. Tolmács, mégpedig az ország egyik legnagyobb olajipari cégénél. Az már csak hab a tortán, hogy a főnök személyes tolmácsa is. Angolul perfektül beszél, pedig állítása szerint a francia az első idegen nyelve. Németül is tanul, de mint mondta, inkább érti, mint beszéli – még. Nagyon érdeklik az idegen kultúrák, de ahogy ő fogalmazott: nagy patrióta. Állati segítőkész. Sok jó tanáccsal látott el. Elmondása szerint Voronyezsben élnek Oroszország legszebb női. Ez azért van így, mert I. Péter itt alapította meg Oroszország első hadiflottáját, és hát mivel mással lehet jó, ill. jobb hajó építésére ösztönözni a hajóépítő munkásokat, mint szép lányokkal. Éppen ezért sok szép lányt „importáltak” ide. Orosz taktika, orosz észjárás… Ebben azért lehet igazság, mert itt valóban szép lányok vannak. Voltunk Voronyezs egyetlen, de vadiúj felhőkarcolójában, szép, nagyon. Van ott egy étterem – nem túl drága – hát az vmi mesés! Európa legnagyobb ilyen jellegű étterme, és állíthatom, mint komplexum az általam valaha látott legjobb is! Jó a sörük; ott főzik!!! A kiszolgáló lányok pedig, huh… Hát, durva… Azért a kajáról is említést kell tegyek, mert az is nagyszerű volt. Az első vmi cicegeféle volt kaviárral, nagyon finom! Hozzá mézsör dukált Szása szerint, így azt ittunk – 1-1 liter fejenként, de absz. nem érezni, mert kapunk hozzá zakuszkit. Ezek jelen esetben nem volt más, mint tejben kissé megáztatott barnakenyér megpirítva hagymával-fokhagymával kissé bekenve, plusz vmi tejfölös (?) szósz. Ez vmi fenséges volt, főételnek is elment volna. A második kaja meg vmi hurkaféle volt, amire Szása nagyon esküdözött, hogy mennyire finom. Nem volt rossz, de nekem szokatlan volt, hogy a májas-hurka-szerűségben van gomba és a bél, amibe töltötték nekem túl vastag volt. Nem volt rossz, de azért a hazai sokkal jobb, vagy csak azt szoktam meg?! Ami még furcsa volt, amikor megkaptuk a nyersen egy (!) méteres, kisütve azért jóval kisebb hurkafélét, egy öntöttvas (mindegyik kaját öntöttvas edényben szervírozták) edényben vmi olvadt zsírfélében volt. Nem is szedtem belőle, mert annak durva dolog lett volna a vége. Lett volna, ha zsír lett volna. Mert persze nem az volt. Krumplipüré. No, ez nagyszerű volt, kissé átvette a hurka ízét, felvette a zsírt mellőle, és passzolt is hozzá. Persze ehhez is sört ittunk. Tényleg hihetetlen, hogy ott főzik lent a szép lányok a sört. Ez a hely…

Elintéztük a telefonomat is, szóval van telefonom. Került vagy 150 Rubelbe. Vicc… Voltunk a város óvárosi részén: szép. Építettek egy templomot, mely Oroszország harmadik legnagyobbja. 1999-ben kezdték el, de csak 10 év után sikerült felépíteni, mert kevés lett a pénz. Viszont kisegítette őket az állam, az orosz állam. Ilyenkor azért elgondolkodom, mikor tett ilyet a magyar állam 1990 után?! Mert a hitgyülit nyomatják ezerrel, de a történelmi egyházak meg le vannak… ..no mindegy. Be is mentünk, a főhajóban egyszerre 6000 ember fér el. Mint mindig, most is voltak. Sokan.

Az orosz humor vmi fergeteges, legalábbis Szása előadásában. Habár nem lesz itt évvégén, meghívott egy buliba, melyen ott lesz a húga is. Mutatott róla egy képet, hát dobtam egy hátast azonnal. Tökéletes! És tolmács ő is, csak angol-német vonalon. Beszélgettem Szásával a nyugati helyzetről, emberekről. Sok osztrák, német barátja van, de látja ő is, amit én, elpuhult, tunya emberek lettek. Mondott egy jellemző példát: elmentek vendégségbe (Szása és a húga) az egyik osztrák barátjához és annak barátnőjéhez. A csajról, csak annyit, hogy Szása szerint dagadt mint állat a sok műkajától. Az még hagyján, hogy ők vittek kaját, mert üres volt a hűtő is – a fagyasztót meg jellemzően be sem kapcsolták – és a húga főzött borscsot, de másnap reggel – a férfiak erősen másnaposan – az osztrák meglepődve tapasztalta, hogy a vendég húg mosogat. Hát igen. No comment. Ennek ellenére bírja őket, csak tudnám miért. Van német klub is, oda is megyek, ha lesz időm. Szerencsére nem pénz kérdése. Szásáról még annyit, hogy nem kedveli a vodkát, megissza, de nem kedveli, volt BP-en kétszer is, de csak üzleti úton. Érdekli a nyelvészet, jót elbeszélgettem vele erről is. Sokrétű, művelt ember. Mellette nem sok mindenki rúghat labdába: tud nyelveket, kiszámítható, megbízható, magabiztos egyénnek tűnik, aki nyitott az újra, de nem szabadelvű. És van humora is. Invitált egy nyári táborba, barátaival mennek, mint fogalmazott: kosz, mocsok és szúnyogok vs. kajak/kenu és Oroszország legtisztább folyója. Kérdeztem lehet-e pecázni. Mivel lehet, megyek, ha tehetem! A halat nem szereti, de megígértem neki, hogy megpróbálok majd vmi magyaros kaját összehozni. Kettőt név után ő is ismert: gulás és paprikás. (Azért felvilágosítottam, hogy ne olyan „gulást” képzeljen el, mint amit a németek elképzelnek, mert az igazi messze nem olyan.) E sorok írása végén jött a tarka cicc, idetelepedett mellém. Jópofa állatok!