2012.12.18.
Tegnap este nagyon filozofikus kedvemben
voltam, mert pár dolgon elgondolkoztam – alvás helyett, ugyanis a macskák
megint késztetést éreztek arra, hogy fel-le rohangáljanak kb. éjfélig. Első
témám annak megfejtése volt, hogy hogyan lehetséges, hogy reggelre vékony
hóréteg fedi az autókat, mikor nem is esik a hó. Mert hó-szóró manók erre
sincsenek. Vagy mégis? Este kitekintve az ablakon nem látni semmit, pedig csak
akkor eshet, napközben észrevenném. Addig meresztettem a szemem, míg
észrevettem, hogy mintha megannyi aprócska tükör szállna a lámpák előtt. (Egy
kellően illúzióromboló hasonlattal élve, olyan volt, mint amikor az üvegszálas
csónakot csiszolják, és az üvegszál pora kavarog a levegőben.) Aha tehát este
esik. Nem látni, csak a lámpák fénye alatt. Esik, de mégsem.
Másik „hatalmas” felfedezésem az volt,
hogy akkor fejlődök, ha használom a nyelvet. Hihetetlen, nem? :D Eddig csak két
oroszórám volt, de már most érzem, hogy sokkal magabiztosabban – bár ugyanolyan
akcentussal és helytelenséggel – szólalok meg oroszul. És mint tudjuk: a
szándék a fontos!
Már napok óta tervezem, hogy írok a
tusolóról is, mert ez sem mindennapi szerzet. Igazából nem is az egyes elemek a
különlegesek, hanem úgy összességében „A rendszer”, egy tipikusan orosz
rendszer működése. Ha enyhén nyitom meg a csapot (meleg irányába), jön belőle a
legényesen hideg víz. Ha vadul, látni, hogy rákapcsol a gázos melegítő, de
eleinte így is hideg jön. Meglepi ám a zuhany alatt! :) Kis időbe telik, amíg
langyos kezd jönni (olyan, mint a turbódízel autó, idő kell, amíg megjön a
turbónyomás, addig van a sofőr és a turbólyuk). Szóval van a langyos víz és az
alany, mert meleg az nem jön. Így nem. Ugyanis a rendszer azt a sok vizet, ami
áthalad rajta, nem bírja, csak langyosra melegíti. Azt gondolom, nem kell
ecsetelni, hogy milyen élmény „majdnemmeleg” vízben fürödni, pláne hajat mosni.
Viszont van megoldás! A csapot óvatosan, de tényleg nagyon óvatosan ütögetni
kell lefele milliméterről milliméterre, hogy kevesebb víz jöjjön, folyhasson át
a rendszeren, mert azt már képes felmelegíteni. Ez csak elsőre tűnik könnyűnek,
ti. az ütögetés. Ha nem kellően finom, akkor a gázt elveszi a melegítő és langyos
rosszabb esetben újra hideg jön – lehet elölről kezdeni a játékot. Ha kevésbé
ütögetem, kevésbé melegszik, tehát langyos marad. Ha viszont „túlütöm” olyan
forró jön, amiben képtelenség fürödni, max. csirkét lehetne kopasztani vele –
lehet elölről kezdeni a játékot. A kihívást nehezíti, hogy ugye a csap oldalirányban
is mozog, de ezt kerülni kell, újabb dimenziót a gázfűtő nem képes abszolválni,
ergo elveszi a gázt; újra hideg víz jön – lehet elölről kezdeni a játékot. Jó
kis móka, olyan tipikusan oroszos: türelem és idő kell hozzá.
Tegnap este fele kezdett borzalmasan fájni
a fejem, nem értettem miért, elmentem aludni, ami ugye a macskák miatt eleinte
meghiúsult. Reggel irány az iroda, gyönyörű napsütéses, de mint azt a
pályaudvar kijelzőjéről leolvasom eléggé hideg az idő – napközben mínusz 15.
Egy „ide nekem azt a magyar fordítást” csatakiáltással léptem be az épületbe.
Még az első emelten, óóó, nem, ez a földszint! Szóval még a földszinten sem
voltam, amikor SMS jön, megállok, megnézem. Maria ír. Baj volna-e, ha 11 re
kellene bemennem? #&{@<!!!!! Most erre mit írjak?! Nem, persze, hogy
nem. Feltalálom magam, önképzőkör magukat profi navigátoroknak gondolóknak:
akkor keressük meg a 16 sz. iskolát. Ugye itt voltam múlt héten Lukas-szal.
Elsőre megvan, pedig jó messze kellett sétálni. Visszafele csak ámulok, Chevy
Blazer, új Chevy Tahoe (gyönyörű, hófehér és tiszta), amerikai kivitelű VW
Passat (a szélességfényeiről ismerni meg, hogy tengerentúli kivitel) és nini!
egy E36 BMW (fekete 318, négyajtós) is. No, végre, eddig ilyet sem láttam még
itt. Mivel volt még időm, gondoltam elmegyek a Petrovszkij Passzázsba, és
melegedek egy kicsit, és ha van net, kockulok 11-ig. Annyira szép idő volt,
hogy útközben fényképeztem, de borzalmasan hideg van kesztyű nélkül, érzem,
csonttá fagy a kezem. Jólesik a P. P. melege, rendelek is gyorsan egy
gyümölcsteát. 60 Rubelbe került 400 gramm (4 dl), nagyon sok érte, de nem
érdekel. Most nem. Victor jelet fog, naná! Gyorsan megnézek ezt-azt, ki is
kapcsolom, csak nézegetek ki az ablakon. Hamarosan 11 lesz, ideje indulni. Az
irodában Maria már vár. Kérdezget, milyen volt az első hét Voronyezsben, Oroszországban,
az iskolában, a fogadó családnál stb. Rosszat nem tudok mondani; ő közben
bőszen jegyzetel. (Sztem el kell nekik számolni vele.) Megbeszéljük a hét
teendőit, majd informálissá válik a beszélgetés. Kérdezem erről-arról. Ő is
fordítást/tolmácsolást tanul, éppen most, ez lesz a második diplomája. Ajánlok és
küldök neki pár online szótárprogramot, hadd szeresse! Hálából ad egy címet,
van egy lány, aki szeretne németül tanulni, cserébe oroszul megtanít. Egy
próbát megér. (Még a német hangokkal sincs tisztában: totál kezdő.) Éhes vagyok,
indulok haza, a mai tea miatt nincs kaja a büfében, nem fér bele a büdzsébe.
(Ciki a helyzet, mert nehézség támadt az EU-s számláról orosz számlára történő
utaláskor, így nem jött meg a küldő szervezet által küldött összeg a
voronyezsieknek. Ez amolyan senki hibája, Lukas és mások is hasonló cipőben járnak.
Kellemetlen, mert így most rajtuk élősködök, ráadásul az Interkacija nem csak
utánam, hanem a többi EU-s önkéntes után is „hitelez”, ami így egyben már
komoly összeg. Meg fog jönni vmikor, de hogy mikor, azt senki sem tudja… A
zsebpénzem megjött ugyan, de azt másra szánom.) Otthon tervezem hát ebédelni.
Amint hazaérek, Olga leküld a boltba csokiért. Első önálló vásárlásom itt.
Minden flottul megy, amit nem tudok, megkérdezem. Nem csak csokit vettem, hanem
puszedlit is. Ez most töltelék nélküli, de töltelékes itt nem volt. Kaja és tea
után befejeztem a német-orosz házit, éppen időben, mert megint kezd fájni a
fejem. Ez már nem a véletlen műve, sztem az ablak közelsége miatt lehet, érzem,
„szívja a fejem a hideg”. Pedig dupla-üveges, jól szigetelt ablak, de kezd elég
hideg lenni odakint. A szobában egyéként jó – talán túlságosan is – meleg van. A
vicc az, hogy az ablak mellett is, de mégis érzem „simogat a hideg” és ez nem
olyan kellemes simogatás, inkább olyan túlvilági, kellemetlen érzés. Hát ezért
vettem a kábelt?! Mehetek vissza az ágyba kockulni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése