2012. december 16., vasárnap

Minden kezdet nehéz...

In medias res


2012.12.07.
Hát, ami a kezdést illeti, kissé sietősre sikeredett, de azért időben el sikerült foglalni a helyemet a vonaton. A csomagok számát illetően viszont módosítani kell a koncepción, ez, így, ide túl sok. Irinának (egyetemen volt orosztanárom) igaza volt, a magyarok tényleg csak enni járnak a vonatra. Két zsáknyi kajából alig fogy vmi. Cipelni meg persze kell (majd)… Egyébként a kupé rendben, utazótársam egy moldáv újságíró. Nem semmi egyén, a román/moldávon kívül oroszul kiválóan, olaszul franciául és angolul is beszél. És Svájcban dolgozik.
23:15 után elértünk az ukrán határra. A magyar kontroll után jött ugye az ukrán, közben sunyin felemelték a (szerintem) egész szerelvényt. Tényleg semmit sem lehetett belőle érezni. Ilyenkor érti meg az ember, valójában mekkora (stratégiai/anyagi/stb.) értéket képvisel egy pályaudvar. Olyan böhöm szerkezetek vannak itt, hogy az vmi elképesztő. Sínen guruló hatalmas daruk, vmi izé, amivel 5milliówattos lámpafénynél a kereknél molyolnak, meg közben csattogó fémhang. Ilyen a vasút, no! Az ukrán ellenőrzés érdekes volt. Jött egy felettébb csinos nő, elkérte az útleveleket, és el is vitte. Kb. egy fél-háromnegyed óra múltán jött egy, addig csak fel-alá járkáló másik nő, és elkezdett faggatni – oroszul; elég értelmetlen sorrendben. Hová megyek, van-e nálam gyógyszer, Úticélom, Miért pont az, Mi a nevem stb. Próbáltam értelmes válaszokat adni, már ahogy egy félig alvó egysejtűtől elvárható volt. Aztán a végén mondja – magyarul –, hogy beszél ám ő magyarul, csak kíváncsi volt, mennyire megy nekem az orosz language. Ha már egyszer kérdez, hát én is: „És, milyennek gondolja?” „Jó.” :)
Az ukrán vasutak… No szóval LeviM5 nem tud olyan hátbavágósan váltani, mint amiket itt a vasút néha produkál. Lehet, hogy kátyús a vasút? :) A WC-n ez több mint ciki lehetne (a legkevesebb, hogy nem lehet mosakodni, mert a tenyeremben lévő víz egy döccenéskor „kiugrik” a kezemből), ha nem ismerném – tapasztalatból – a mikéntjét; támadóállás felvesz, egyik kézzel kitámaszt. Van tusoló is, nem túl extra, de van – nem használtam. A kupéról csináltam egy videót, majd felteszem. Amennyit az itteni vonatokból láttam – teljesen más, mint otthon. Nagyok, és sokkal hosszabbak, mint a hazaiak – a Gigantot is beleértve. Viszont egyáltalán nem szépek. Itt egy szerelvény akkora, hogy percekig haladunk egymás mellett még akkor is, ha történetesen szembe jön velünk a másik oldalon. Dízel alig van, asszem csak amikor áthúztak a határon, az volt dízel, vagy legalábbis akkor hallottam egyedül dízelt. Az itteniek hatalmas zöld hernyók, középen „megtörve”, hogy tudjon kanyarodni is. Saccra lehetnek vagy 20 méteresek. A másik fajta, ami a mi Bobóinkra hasonlít, csak ez még a Bobónál is rondább és persze nagyobb.
Vmikor reggel hagytuk el a Kárpátokat, nem volt erőm felkelni nézelődni, meg amúgy sem hiszem, hogy túl sokat láttam volna, nem sütött a nap. Aztán ahogy kivergődtünk a hegyekből eltűntek a hófelhők, most hétágra süt a nap.
Olyan helyeken menni át, mint Cserkaszi, azért nem semmi. Más erre a táj, mondjuk ezzel sok újat sztem nem mondtam el. Ahogy kinézek az ablakon, mindent hó borít. ÓÓÓÓ, éppen most láttam alattunk az úton egy Grand Cherokee-t! :) (Lvov/Lviv 10:45 helyi idő szerint) Most meg egy E38-as Bumer – naná, hogy fekete! – mellet haladtunk el. Az autóparkból amit még látok: Ladák, Renault-ok, Chevrolet-k többségében. Meg sok nálunk is népszerű GolfII, Astra F/G (?). Erre (Lvov után) már kisimult a föld, sok erdő (többségében vegyes, kevés a fenyő) van – mezőgazdasággal foglalkoznak errefelé, mindenhol pihenő szántóföldek. Rengeteg errefelé a gyümölcsfa, többségében mintha alma lenne, sokon a tetején még virít egy-két gyümölcs. (Almapálesz? ühm, lekvár!) Sok az állat is. Ragadozó-madarak, varjak, viszont galamb alig van. Most hagytuk el Poltva-’t. Legendás ez is… Nem kell sok képzelőerő elgondolni mi volt itt 71 éve. Rengeteg kis folyó, patak van errefelé, gondolom tele hallal! Szinte egyik sem fagyott még be.
Érdekes az is, hogy hol van térérő, hol nincs. Wifi ugye nincs, úú, pedig milyen posztokat lehetne írni most! Idő van, téma is bőven! Újabb patak, bakker, micsoda horgászhelyek! Útitársam is megerősítette, Oroszhonban ingyenes a peca. Ki kellene menni még decemberben pergetni egyet!

Hahaha! Thomas! Errefelé is „osztrákszínűek” a felsővezetétek tartói. No jó, a vörös sokhelyütt inkább rozsdaszínű, de a fehér az fehér! :)
Komolyan, nem hiszem el, egy nagy lapályban egy nádassal benőtt tó, micsoda csukaparadicsom! Lehel, ezt látnod kellene! Micsoda pecákat lehetne itt csapni!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése