A
szobában, ahol lakom van egy kép a falon, a tükör mellett. Valamelyik gyerek
festhette vízfestékkel. Egy jelentet ábrázol a Bibliából. Viszonylag szép, de
nem ezért írok róla. Akárhányszor ránézek, megakad a szemem azon, ahogy
feltették. Ugyanis különféle tűkkel van a tapétához rögzítve. Mindig
elgondolkozom rajta, annyira furcsa. Egy német sosem tenne ilyet. Megsérteni a
tapétát? Azt javítani kell, akkor meg pénzbe kerül. Inkább marad a kép a
fiókban. Egy magyar azon törné a fejét, milyen módon lehet úgy feltenni, hogy a
tapéta se sérüljön, de a kép is fent maradjon. Klasszikus kreatív
kiskapukeresés. Ilyenek vagyunk. Nem tudom mi motiválta azt a minden bizonnyal
oroszt, talán az anyukát, aki feltette, de azt gondolom, egy dolgot tartott
szem előtt: a képnek fent kell lennie. Mindegy, hogy hogyan, kicsit ferdén és
beletűzve a tapétába, de a kép fent van a falon. Funkcionalitás és célszerűség.
Csak egy kép a falon. És mennyi mindenről árulkodik. Rengeteg ilyen képpel
találkozom itt nap, mint nap. És tudom jól, sok mellett úgy sétálok el, fel sem
tűnik, hogy márpedig az is ott van „a falon”. Pedig tényleg próbálok nyitott
szemmel járni. Már nem sokáig nézegethetem ezt a képet – sajnos…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése